Vörös finálé

2012-01-16

sponsored links

A "karácsony-trilógia" záró fejezetében két vörösborra emlékezem, két igazán nagy névre, ünnepi asztalra kívánkozó tételekre. Azt, hogy egyáltalán még megkóstolhattam  õket, legnagyobb részt faternak köszönhetem, Õ ugyanis nem kapkodja el a borok felbontását, éveken keresztül pihenhetnek az otthoni gyûjteményben, így gyakran kerülnek sorra olyan borok, amelyeket boltban biztosan, de talán már az adott pincénél sem lehet beszerezni. Pedig a vörösek nagy részének igencsak szüksége lenne az érlelésre, különösen, ha egy-egy pince legféltettebb kincsérõl van szó.

Az elsõ ilyen vörösünk Kiss Gábor 2004 Merumja volt, egy klasszikus bordeux-i házasítás Villányból. Kiss Gábort és borait az elsõ piacra került évjárat óta figyelemmel követem, és eddig minden egyes Merum-hoz szerencsém volt. Gábornak az utóbbi idõben alaposan megsokasodtak a feladatai, a pécsi székhelyû - de öt borvidéken tevékenykedõ - Matias Pince fõborásza is egyben, az utóbbi idõben ez talán egy kissé a saját borok kárára is ment.

A kétezernégyes Merum (az ókori Rómában így hívták a vízzel nem higított, tisztán fogyasztott bort) világos, kissé már barnuló színvilággal köszön be nekünk, elsõre nagyon szúrós, alkoholos az illata, de szerencsére hamar kitisztul, és fûszeres-kakaós játékba csap át. Ezt tartja három napon keresztül, néha-néha feltûnik némi piros bogyós gyümölcs is, de már ...


Folytats a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2012/01/16/voros_...

sponsored links

Keres?s