életem egyik legklasszabb lekvĂĄros élményét éltem meg pĂĄr hete. aki nem szereti a narancslekvĂĄrt (marmalade) pont a kesernyéssége miatt, ezt a verziĂłt nagyon fogja szeretni,mert csak a tiszta narancsĂ­z érzĂľdik rajta.

biztosan emlékeztek még a narancspudingra, amit akkortĂĄjt készĂ­tettem; nos, ezeket a pudingokat a beĂĄztatott és cukorral elĂľfĂľzĂśtt fél héjakba kellett volna belecsĂşsztatni és fogyasztani. ehhez nekem nem volt kedvem, de ott voltak a két napja ĂĄzĂł héjak,valamit kezdeni kellett velĂźk. Ă­gy hĂĄt a fehér részt teljes egészében,maradéktalanul kikapartam belĂľlĂźk, majd a kis narancssapkĂĄkat vékonyra felszeleteltem és a maradék narancslével meg cukorral feltettem fĂľni. 

késĂľbb igazĂ­tottam az Ă­zén, facsartam bele lime-levet (mĂĄskor meg citromlevet), aztĂĄn amikor még elég leve volt, tettem bele zselésĂ­tĂľt (magĂĄtĂłl a bĂźdĂśs életben nem fog megzselésedni). az elsĂľ adag eléggé zselés lett, a mĂĄsodik adag nem sikerĂźlt (megromlott a lé is és a héj is, hiĂĄba, hĂĄrom nap mĂĄr tĂşl sok), a harmadik adag viszont tĂśkéletes lett, eltalĂĄltam az ĂĄllagot is, szép lekvĂĄrszerĂť lett a dzsem. icipicit folyik; ĂĄm hamarabb adagoltam a citromlevet, Ă­gy a szĂ­ne is élénkebb, frissebb.

mindenkinek bĂĄtran ajĂĄnlom a receptet, kidolgoztam mĂĄr annyira, hogy simĂĄn menjen minden.

sponsored links