Vége van a nyárnak,
sponsored links
Hûvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak...
Meg nekem is, mert egy hónapja még ilyen gyönyörû volt minden, most meg lassan lehullik az összes levél.
Mennyire szerettem régebben az õszt! Rajongtam az aranyló, vörhenyes pompáért, még az esõben is szerettem kimenni sétálni. Csak hát ez az öregedés! Még mindig gyönyörûnek látom a domboldalon színt váltó fákat, és szinte átmelegít egy-egy mókus-rágta diódarab látványa, de már a csontjaimban is érzem a nyirkos levegõt, és bizony a vérnyomásom is jelzi, hogy közeledik a tél.
Most ilyen a rózsatõ, melyet Sárikámtól kaptam anyák napjára, és a babaház is ágakba öltözött.
Persze jó dolgok is jönnek. Míg nyáron szinte minden nap dolgoztam a kertben, most, a betakarítás végén a pihenés megérdemelt ideje is eljön.
Múlt szombaton még leszedtem az utolsó adag paradicsomot a köd elõl. Remélem, hogy bepirosodik még.
A chilli paprikát is felfûztem. Az utolsó kis tökbõl még egy jó tökfõzelék készült, és a tálból kikandikáló cukkinit még kirántottam. Lassan el lehet kezdeni felbontogatni az uborkákat, csalámádét, befõtteket.