Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Váncsa István lakomái
sponsored links
Ma becsavarogtam egy könyvesboltba. Nem is jöttem ki üres kézzel, Váncsa István Lakoma címû mûve lapult a kalocsai paprikákkal hímzett farmertatyómban.
"Közhely, tán hamis is, hogy a paprika a magyar konyha közhelye volna. Váncsa gondolkodásának nincsen centruma, de ha volna, az erõs paprika állna abban (versenyezve a fokhagymával; csoda-e a szellemi közösség érzete?). Cseresznye, macskapöcse, chilik és pepperonik ? végig a világon. Szerény véleményem szerint az erõs paprikával való foglalatoskodás az erõsség ?bemozgatását? jelenti, részint lefedését (ha valamit lefedünk, fátylat borítunk rá, az nem tûnik el, az nem nincs, van, csak másképp), az erõ, amely nem agresszív , az erõ, amely erõsnek tudja ugyan magát, ezt tudatja is, ám tudása nyugodt, szelíd, részint és fõként összefüggésbe hozást jelent, kávé és kalocsai, csoki és chili. Ez, ami itt zajlik, azt hiszem, ez a könyv cselekménye ?"
írja Esterházy Péter Váncsa szakácskönyvérõl. S még ezt is:
"Váncsa szívesen csapong, csapongásában nemcsak a nagy személyiség fékezhetetlenségét kell látnunk, hanem a ?minden mindennel összefügg? tárgyszerûségét is. Így lehet az, hogy a salátáról szóló elvi alapvetés (a salátától saláta-e a saláta? etc.) természetes módon érinti a csomagolt paprikás szalonna versus abált tokaszalonna ellentét látszólagosságát, oda futván ki, ahová a mûvészet is, hogy saláta az, amit annak mondunk. Jut eszembe: Váncsa jelszava mintha ez volna: éljünk egészségesen, kis szün, vagy egészségtelenül. Ami annyit tesz: éljünk.
Váncsa természetesen önmaga jéghegyének csúcsa, minden odavetett könnyû félmondat mögött egy élet gyakorlata és ezen gondolkodásban eltöltött élet bölcsessége, bölcseletisége bujdosik ? mégis el tudja velünk hitetni, hogy érdemes, érdemes belevágnunk ? "
A tíz év blogírás megtanított fõzni. Megkülönböztetni, leegyszerûsödni, ugyanakkor gazdagodni is. Erre volt jó, ezért volt szép, ez volt a célja.
Ezen idõszak alatt ha vettem körülbelül 5-6 szakácskönyvet. Válogatós vagyok, a csilivili külsõ nem szokott lenyûgözni. Ellenben a jó receptek, a stílus, a szövegen átütõ gasztronómia iránti rajongás és ismeret igen. Váncsa szakácskönyveiben nincsenek ételfotók, mégis elõre tudom, hogy olyan könyv lesz, aminek pár év múlva pecsétesek lesznek a lapjai, alá lesz húzogatva a szöveg sok helyen, melléírások fogják tarkítani és egy-két oldal salátalevél módjára el fog válni az õt tartó tozsától.
Azt kell mondjam, ez a három szakácskönyv volt az utolsó, amiket megvettem, mert ezekben minden benne van. Minden.
"Engem jobban érdekel a gasztronómia múltja, mint a jelene, továbbá csakis a valódi ételek érdekelnek, amelyeket valódi emberek szoktak (volt) készíteni és fogyasztani, s amelyek egyre inkább visszaszorulnak a régi receptgyûjtemények töredezõ lapjaira. A hagyományos, lokális gasztronómiai kultúráknak befellegzett, ezek ugyanis addig éltek, amíg az emberek azt fõzték, ami a környezetükben termett vagy megélt, és úgy fõzték, ahogy a szüleiktõl megtanulták. A mai ember környezetében viszont valószínûleg semmi sem terem, és a poratkát leszámítva nem is él meg semmi, korunk hõse tehát a piacon veszi a dél-amerikai paprikát, a kínai fokhagymát, az észak-afrikai szõlõt, recepteket az interneten talál, ahogy egyébként mindenki más.
Ez a könyv, amit az olvasó most a kezében tart, tradicionális ételek receptjeit tartalmazza egy sorozat elsõ részeként. A jelen kötet az arab világ (a Közel-Kelet és Észak-Afrika), Törökország, Ciprus, Görögország és Málta konyháit tekinti át."
Váncsa István: Lakoma I.