Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Volt egyszer egy kemence... s lett vége egy új is!
sponsored links
A régi idõkben elképzelhetetlen volt, hogy egy családnak ne legyen sütõkemencéje. A legtöbb helyen ez a ház pitvarában(a két szoba közötti helyiség) volt felépítve, ami nyáron konyhának is szolgált. A sütõkemence biztosította a megélhetést, hisz benne sült ki a legfontosabb eledel, a kenyér. Idõvel, ahogy a házak és szobák elrendezése átalakult, a kemencéket lebontották és jó esetben a hátsó udvarra építették át. Ma újból felfedezni véljük, egyre több kertben épülnek a szebbnél szebb kemencék, melyek többnyire csak funkcionalításukban hasonlítanak elõdjeikre, kinézetükben kevésbé. Akinek volt szerencséje vidéki nagyszülõknél kemencében sült házi kenyeret, kalácsot, töltött káposztát vagy pecsenyét enni, az ismeri a jellegzetes illatokat melyek ilyenkor áradnak a kemence körül. Én máig érzem ezeket az illatokat, emlékszem a Nagymamám sütötte kenyér és kalács ízére, és nagyon vágytam rá, hogy legyen egy saját kemencénk. A tavaly a férjem áttanulmányozta a témát, belevágott és sikerült megépítenie a kertben egy kemencesort(sütõkemence-grillezõ-platni), úgy, hogy soha nem végzett ilyen munkát. Nagyon finomak a benne készült ételek és sütemények, nem is beszélve az igazi, ropogós héjú házi kenyérrõl. Ha van rá lehetõség, építtessetek kemencét és süssetek-fõzzetek benne, hisz az ilyen ételeknek párja nincs!
A kemence hevítése
Régen, rõzsével, szõlõvenyigével vagy száraz kukoricaszárral fûtötték ki a kemencét, utóbbinak volt a legjobb fûtõértéke. Ma a hevítést többnyire fával végezzük, ehhez, 50-60 cm hosszú és 5-7 cm vastag ágakra vagy azonos méretû vágott, kemény fára(bükk, gyertyán, akác) van szükség. A fa száraz kell legyen, mert a nedves fából elpárolgó víz egyrészt nem fût eléggé, másrészt károsítja a kemence falát. A fát a kemence középre tûzrakásba tesszük, a begyújtáshoz szalmát vagy fûrészport használunk. A tûz nagy lánggal kell égjen, hogy a láng körbejárja a kemence boltozatát. Mikor a tûz középen leégett, a parazsat a szénvonóval kétfelére szétszórjuk és egy újabb adag fát dobunk rá. A fûtés elején a kemence fala kormos, de ahogy egyre jobban hevül, úgy világosodik, a végére pedig szép fehérre kiég. A fûtés erõssége kétféleképpen ellenõrizhetõ. A fémbõl készült szénvonóval a parazsat széttoljuk, a vonót a kemence alján végighúzzuk, ha szikrázik akkor elég a hevítés. A másik módszerhez egy marék kukoricalisztet vagy fehérlisztet középre szórunk, ha ez azonnal megég(elfeketedik) akkor a kemence túlfûtött, ha pedig csak lassan sárgul, akkor még fûteni kell. Ilyenkor a parazsat középre visszahúzzuk, és újabb adag fát égetünk rajta, míg a liszt szóráskor szépen bebarnul. Ekkor a parazsat a vonóval a kemence falaihoz toljuk, ha a parázs túl sok, egy keveset kihúzunk belõle, majd vízbe mártott pemettel(kukoricacsuhéjból, szalmából vagy cirokból készült kemenceseprû) a hamut kiseperjük. Ha a hõfokot jónak ítéljük, az ételt óvatósan betoljuk, ha pedig túlfûtött, hagyjuk kicsit visszahûlni. A sütõkemencét nem lehet fokra pontosan kifûteni, de idõvel kitapasztalható, hogy mennyi fával, mennyi ideig kell hevíteni.
Încãlzirea cuptorului
Încãlzirea unui cuptor la temperatura optimã, de?i pare destul de simplã, nu este deloc a?a. Mai demult focul se fãcea cu coceni sau tuleie de porumb, care aveau un randament foarte bun. În lipsa lor, se pot folosi un bra? mare de lemne tãiate mai lungi, groase de 5-7 cm, preferabil de esen?ã tare cu ar fi fag, salcâm sau carpen. Lemnele trebuie sã fie uscate, altfel vor aburii prea mult, iar cuptorul nu se va încinge destul. Se a?azã lemnele în mijlocul cuptorului, asemãnãtor unui foc de tabãrã ?i se aprinde cu paie sau rumegu?. Focul trebuie sã ardã cu flacãrã mare, ?i sã cuprindã toatã bolta. Dupã arderea lemnelor, jarul se împrã?tie pe toatã suprafa?a vetrei ?i se mai pun câteva bucã?i de lemne mai mici ?i mai sub?iri, pentru a se încinge peste tot. Când nu mai arde focul, jarul se distribuie pe margini cu o lopatã specialã, numitã sapã de cuptor. În timpul focului, bolta cuptorului este neagrã ?i plinã de fum, dar pe mãsurã ce se încinge tot mai mult, se arde ?i devine aproape albã. Temperatura se poate încerca în douã feluri: se trage sapa de cuptor apãsând tare pe vatrã, ?i dacã se fac scântei, este destul de încinsã, sau aruncând pe vatrã pu?inã fãinã de porumb, de grâu sau tãrâ?e, dacã aceasta arde cu flacãrã, se mai lasã pu?in sã scadã temperatura, pânã când fãina doar fumegã, dar nu se aprinde. Dacã nu ise scântei, sau fãina nu fumegã, se împrã?tie din nou jarul, se mai pun un bra? de lemne ca sã ardã în continuare. Când este suficient de încinsã, se curã?ã vatra cu o mãturã confec?ionatã din pãnu?ã sau din sorg ?i umezitã în apã. Se închide u?a cuptorului, se lasã 10-15 minute, dupã care se introduce vasul. Cuptorul pe vatrã nu se poate încãlzi la o anumitã temperaturã exactã, dar în timp se experimenteazã ce cantitate de lemne sunt necesare ?i cât timp trebuie sã ardã focul.