Hogy miért imĂĄdjuk SzerbiĂĄt a bureken, a schweppesbitterlemon-on, a NikšiĂŚko-n, a csevapon és pljeskĂĄn, a zaccos kĂĄvén és a szerb etnotechnoturbofolk-on kĂ­vĂźl? Azokért a hovatovĂĄbb kusturica-i tĂşlzĂĄsokért, amelyek miatt a romantikus balkĂĄn ellentmondĂĄsos képe a mindennapok természetes velejĂĄrĂłja.

Így példĂĄul csak mi, beszĂźrkĂźlt és fantĂĄziĂĄtlan, csipsz-adĂłtĂłl szenvedĂľ magyarok lepĂľdĂźnk meg azon, hogy SzerbiĂĄbĂłl olyan csipszeket kapunk ajĂĄndékba, melyek Ă­zesĂ­tése: tĂśltĂśtt kĂĄposzta (pontosabban szĂĄrma) és kovĂĄszos uborka. (Ezt egye meg a LĂĄzĂĄr JĂĄnos.)

Azt elĂľre bocsĂĄjtom, hogy mindkét termék egész egyszerĂťen botrĂĄnyos. A legmegdĂśbbentĂľbb az egészben, hogy tényleg "valĂłdi Ă­zĂźk" van, mi meg majdnem el hisszĂźk, hogy nem kémiai Ăşton dolgoztĂĄk ki az Ă­zeket, hanem fĂľztek egy nagy adag szĂĄrmĂĄt, azt szĂĄrĂ­tottĂĄk, porosĂ­tottĂĄk, és Ăşgy tették a csipszbe. A szép az egészben, hogy SzerbiĂĄban mindkét vĂĄltozat kĂśnnyen ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/12/15/volt_e...