Vkf#47

2012-02-21

sponsored links



Ági felhívása rengeteg embernek megmozgathatta a fantáziáját. Köztük az enyémet is. Ahogyan olvastam, már képzeletben boldogan cipeltem a kosarat a rózsaszínes csillogású norvég sziklák között, és szívtam be a párás levegõt. Legalább végre "megmutatom", milyen volt, és milyennek szeretem.
Elõször is a folyadék ügy a legegyszerûbben megoldott. Nem kell csak poharat vinnünk, a hegyekbõl elõtörõ források vize nem hogy iható, de fantasztikusan finom. Étkezések közben pedig úgysem iszunk, mert felhígítja a gyoromsavat, csak lassítja az emésztést fölöslegesen. Ha ízesítésre vágyunk, áfonyaérõs idõszak van - miért ne, képzeletben mindent lehet - az érett szemeket egy pohárba gyûjtve összetörhetjük, és keveset adhatunk a vízhez.
 
Ha már ott vagyunk, a kosárba kerüljön Kneip brød, brunost, lefser... Már ha jól írtam õket. Gouda sajt, meg juh szalámi is jöhet. Makréla... hát, füstölve, ha valaki bírja az illatot.
Hû, de más íze lenne ott az ételeknek... de abbahagyom az álmodozást, mert ezzel nem felelnék meg igazán a kiírásnak. Inkább elmesélem, hogy szoktunk a zenekarral nekiindulni sokad magunkkal. Gyakorlottak vagyunk már ebben, 2 nagy összehajtható kosárba mindent, azután jöhet a sáskahad enni! Amit fújás után igen csak szeretünk gyakorolni. :)

Ehhez viszont elõkészületek kellenek.
Elõször is, kenyérsütés. Vagy zsömle, vagy mindkettõ. Ezek aztán mennek egy nagy nylon szatyorba, hogy azután kedvére válogasson benne az ember. A kenyér sosem jön szeletelten. Egy konyharuhán a nagy éles késsel tökéletesen lehet vágni csálé ...

Folytats a blogon ... biobrigi.blogspot.com/2012/02/vkf47.html

sponsored links

Keres?s