Vitaminok a Paleolit étrendben - személyes tapasztalat
sponsored links
Sok kérdést kaptam már az elmúlt másfél évben a blogra, hogy milyen vitaminokat szedek, valamint milyen vitaminokat érdemes szedni, ha az ember paleozik, ezért úgy gondoltam, hogy írok egy rövidebb összefoglalót a másfél éves paleos-vitaminos tapasztalataimról.
Az általános tévhit a paleoval kapcsolatban az, hogy mivel nem fogyasztunk tejtermékeket, így *nyilvánvalóan* kálciumhiányban kell, hogy szenvedjünk. A másik tévhit pedig a gabonafélékhez köthetõ, mivel azok magasak B- és E-vitaminban, valamint ásványi anyagokban, mint a kálium, foszfor, magnézium, kálcium. Arra persze már sajnos senki sem gondol, hogy ebbõl nem sok (ha egyáltalán valamennyi is) szívódik fel, hogy miért lásd Szendi Gábornál.
Az is fontos tényezõ, hogy ha valaki áttér a paleora, akkor megváltozik az étrendje, mégpedig vitamin téren pozitív irányba billen a mérleg, ugyanis habár kiesnek a gabonák, a hüvelyesek és a tej, helyette nagyobb mennyiségben fogyasztunk gyümölcsöt, zöldségeket és magvakat, amelyek dugig vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal, melyek ténylegesen felszívódnak.
Most jöjjön a saját tapasztalatom:
Mielõtt áttértem volna a paleora, szedtem a vitaminokat két marokkal, azonban valahogy sosem szívódtak fel rendesen, még a C-vitamin sem (fogínyvérzés és sebek). Most már utólag tudom, hogy mindez a glutén miatt volt, ugyanis az nem válogat, rongálja a bélflórát, pont azt a szervet, amely felelõs lenne a vitaminok felszívódásáért. Aki kíváncsi arra, mi volt velem paleo elõtt kattintson a Paleo+én oldalra, ahol részletezem a paleo elõtti vitamin-hiányos és egyéb problémáimat.
Másfél éve tértem át a paleora és az elején nem szedtem semmilyen vitamint, talán a C-vitaminon kívül. Aztán jött a tél és elkezdtem szedni a D-vitamint is. Teltek a hónapok, én kitartóan fõzicskéltem paleosan, ami azt jelenti hogy napi egy szelet hús mellé rengeteg zöldség és gyümölcs csúszik le naponta, mellé pedig a paleo sütik. Észrevettem, hogy minél több ...