Viszlát Pataki, Hello....!
sponsored links
Van olyan pillanat amikor menni kell. Elõször csak kisebb okok, gondolatok, elképzelések merülnek fel, és ahogy ezek hónapról hónapra gyülemlenek, végül eljön az elhatározás és lépsz.
Nem számít, hogy van e lehetõség, vagy nincs. Így határoztam már hetek óta, csak kimondani volt nehéz, hogy nekem már menni kell a Pataki cukrászdából. Nagy kihívás volt, és lehet, hogy kiszálltam a végállomás elõtt. De sosem érdekelt a babér. Csak a munkám volt fontos, és a megbízások. A többi, egy ideig nem számított. De baromi nehéz, egy olyan helyen dolgozni ahol a kollegák, nem értik mi ez, hiszen ez csak legozás az õ szemükben. Gasztroforradalom ugyan kérem! Ott még idõ kell, ahol a felhabozott desszertekért mennek a vendégek. Sokáig úgy éreztem meg lehet csinálni, lehet elõre lépni egy hagyományos cukrászdából, ha újítani akarnak. Szerintem léptünk. Egyet elõre biztosan, de a többihez túl nagy volt a falat, és kevés a "térítõ". Én pedig szépen csendben belefáradtam. Mégis hálával tartozom, mert játszóteret kaptam. Amit tudtam kihoztam, új technikákat fejlesztettem, vagy tanultam nagy vaskos könyvekbõl. Játszhattam az ízekkel,belevághattam vad dolgokba. Van aki megteszi, vagy megteheti hogy elhagyja az országot és ott tanul neves cukrászoktól. Nekem maradt a könyv, és bevallom, nagyobb volt az öröm, ha ...