Viricseltünk, azaz nyírfanedvet (nyírvizet) gyûjtöttünk
sponsored links
Tavaly novemberben már volt egy posztunk a nyírvizrõl, vagy Székely nevén a viricsrõl. Akkor még nem volt a nyírvíz begyûjtésérõl személyes tapasztalatunk, csak az általunk megbízható forrásnak ítélt oldalak anyagaiból állítottunk össze egy leírást bevezetõként az idei begyûjtéshez, mert igen! Akkor már tudtuk, hogy idén mi s megpróbálkozunk a viricseléssel. Folyamatosan figyeltem az idõjárást, és a rügyfakadást, mert azt olvastam valahol (sajnos már nem emlékszem, hol), hogy tavasszal, amikor a mogyorófa - amely amúgy szintén a nyírfafélék családjába tartozik - rügye eléri a 4-5 millimétert, akkor lehet a nyírfát csapolni. Találtam is pár erre alkalmas nyírfát, és egészen véletlenül, ebbõl három darab pont egy mogyorófa mellett állt, így igen könnyû volt figyelni a történéseket. A cikk közepe felé lesz egy rövidke videó is arról, hogyan csepeg a fa éltetõ nedve...
Kapcsolódó linkek: Nyír (növénynemzetség), Közönséges nyír, Nyírvíz, Nyírfanedv - A nyírfa folyékony kincse a nyírvíz
Nyírfanedv története: A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus megemlíti, hogy bizonyos ázsiai népek a nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. században az elsõ német természetleíró, Conrad von Megenberg is említi a nyírvizet, mint a hétköznapi emberek frissítõ italát. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és különbözõ szibériai népek. Észak-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépõ skorbut ellensúlyozására szolgál.
A magyar nyelvben fellehetõ változatos neve arra utal, hogy Magyarországon is igen elterjedt és kedvelt volt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, évente megcsapolták a nyírfákat, hogy az értékes nyírnedvhez jussanak. Késõbb a nyírfa csapolásával még pezsgõt, nyírbort és nyírsört is készítettek a nedvbõl.
A nyírfanedv különbözõ elnevezései: virics (Székelyföld, palócok), nyírlé (Lápos völgye), nyírvíz (Nyírség, Börzsöny), boza (palócok), csiger (Bakony). Szótáraink nyirics néven is említik.
A nyírvizet Nyíregyháza, Debrecen piacain még a múlt században hordószámra árulták. A nyírvíz különösen népszerû ital volt ? s részben az napjainkban is ? a Székelyföldön, ahol a 16?18. sz.-ban viricses kádat, vicses teknõt említettek nyilvánvalóan a nagy mennyiségû nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfõzõházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyûjtésnél a fa- és erdõkultusz nyomait õrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdõbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat.
II. Rákóczi Ferenc egyik levelében (1706) így emlékezik meg a nyírvízrõl: ?nem drágább a nyírvíz az tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernádmellyéki asztag s kazalnál?. 1769-ben canonica visitatióban vetik fel a kérdést, hogy lehet-e a nyírvízzel keresztelni. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok s a különbözõ szibériai népek. Rasid-el-Din (1247?1318) perzsa geográfus elmondja, hogy a szojótok nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. sz.-ban a nyírvizet említi az elsõ német természetleíró, Conrad von Megenberg, elmondva, hogy a hétköznapi emberek frissítõ itala. É-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépõ skorbut ellensúlyozására szolgál. ? Irod. Kiss Lajos: A nyírvíz (A Földgömb, 1930); Berg, Gösta: Nordskandinaviskt?nordeuropeiskt (Rig, Stockholm, 1933); Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Berg, Gösta: Att tappa björklake (Gastronomisk Kalender, Stockholm, 1969).
A magyar nyelvben fellehetõ változatos neve arra utal, hogy Magyarországon is igen elterjedt és kedvelt volt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, évente megcsapolták a nyírfákat, hogy az értékes nyírnedvhez jussanak. Késõbb a nyírfa csapolásával még pezsgõt, nyírbort és nyírsört is készítettek a nedvbõl.
A nyírfanedv különbözõ elnevezései: virics (Székelyföld, palócok), nyírlé (Lápos völgye), nyírvíz (Nyírség, Börzsöny), boza (palócok), csiger (Bakony). Szótáraink nyirics néven is említik.
A nyírvizet Nyíregyháza, Debrecen piacain még a múlt században hordószámra árulták. A nyírvíz különösen népszerû ital volt ? s részben az napjainkban is ? a Székelyföldön, ahol a 16?18. sz.-ban viricses kádat, vicses teknõt említettek nyilvánvalóan a nagy mennyiségû nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfõzõházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyûjtésnél a fa- és erdõkultusz nyomait õrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdõbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat.
II. Rákóczi Ferenc egyik levelében (1706) így emlékezik meg a nyírvízrõl: ?nem drágább a nyírvíz az tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernádmellyéki asztag s kazalnál?. 1769-ben canonica visitatióban vetik fel a kérdést, hogy lehet-e a nyírvízzel keresztelni. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok s a különbözõ szibériai népek. Rasid-el-Din (1247?1318) perzsa geográfus elmondja, hogy a szojótok nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. sz.-ban a nyírvizet említi az elsõ német természetleíró, Conrad von Megenberg, elmondva, hogy a hétköznapi emberek frissítõ itala. É-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépõ skorbut ellensúlyozására szolgál. ? Irod. Kiss Lajos: A nyírvíz (A Földgömb, 1930); Berg, Gösta: Nordskandinaviskt?nordeuropeiskt (Rig, Stockholm, 1933); Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Berg, Gösta: Att tappa björklake (Gastronomisk Kalender, Stockholm, 1969).
Nemrégen aztán beköszöntött a tavasz, és a fák, bokrok sorra bontogatták rügyeiket. Én árgus szemekkel figyeltem a mogyorófát, mígnem aztán azon is elõbújtak a rügyek. Amikor úgy ítéltem meg, hogy elérte a kívánt méretet, akkor tettem egy próbát az egyik nyírfával. Egy vékonyabb ágát megvágtam, és örömmel tapasztaltam, hogy abból bizony csepegni kezdett a nyírvíz. Mivel korábbról még nem volt ilyen jellegû tapasztalatom, arra kellett hagyatkoznom, amit az interneten lehet errõl találni. E szerint pedig két módszer adódik a nyírvíz kinyerésére:
1.) Egy hüvelykujjnyi ágat keresztbe elvágunk, és ráhúzunk egy mûanyag palackot, hogy abba csepegjen a víz. Ezt a módszert is kipróbáltuk egy már amúgy is sérült ágon, de két problémánk is adódott ezzel a módszerrel. Egyrészt nem túl hatékony, több óra alatt is csupán alig másfél deci vizet nyertünk ki vele a fából, másrészt pedig ezzel maradandó kárt okozunk a fának, hiszen a keresztbe elvágott ág már aligha fog visszanõni. Már pedig ha egy nyírfát évrõl-évre megcsapolunk ezzel a módszerrel, akkor elõbb vagy utóbb, de egyszer biztosan le fog kopaszodni. Szóval, annak okán, hogy mi ezt a módszert károsnak tartjuk, nem is ejtünk a hogyanjáról a továbbiakban szót, áttérünk a második módszerre.
2.) A fán ejtünk egy kör alakú "sebet". A seb mélységére az interneten 5-8 centimétert írnak, de a mi tapasztalatunk az, hogy elegendõ a 2-4 centiméter is. Persze a "seb" mélysége nagyban függ a fa kérgének vastagságától, ami pedig a fa életkorával egyenesen arányos. Így tehát, minél vastagabb a nyírfa, annál mélyebb sebet kell rajta ejtenünk. Erre a módszerre egy fafúró is megfelel, vagy bármilyen más alkalmatosság. Az ejtett seb átmérõje pedig legalább egy-két centiméter legyen, de a legjobb az, ha a rendelkezésünkre álló, "csapnak" használt alkalmatosság átmérõjéhez igazítjuk.
Itt térnék rá azokra a nagyon jópofa, elõre gyártott fém csapocskákra, amelyeket a külföldi oldalakon lehet látni. Azokat használják nyírfa és juharfa csapolására. Mivel azonban azok célspecifikus eszközök, és kicsiny hazánkban (már) nincs nagy gyakorlata a nyírvíz begyûjtésének, így ezeket nem lehet megkapni akármelyik barkácsboltban. Ebbõl kiindulva mi olyan módszert szerettünk volna kipróbálni, amihez olyan eszközöket használunk fel, amelyek bárki számára elérhetõen. Így történt, hogy "csapnak" a kereskedelmi forgalomban kapható sziloplaszt hengerek végére csavarható szûkítõt használtuk fel (kép a cikk végén). Természetesen megfelel bármilyen más fém, vagy mûanyag csõ is. Mivel azonban ezek egy adott átmérõtõl folyamatosan vékonyodnak, mígnem a hegyükben az átmérõjük alig fél centi, könnyebb velük dolgozni. Ahhoz ugyanis, hogy jó hatásfokkal nyerhessük ki a fából az ásványi anyagokban gazdag vizet, pontosan kell illeszkedni a fán ejtett "sebbe". Ezeket a mûanyagokat pedig tudjuk könnyedén addig-addig szeletelni, míg végül pontosan illeszkedni fog a fában ejtett sebbe (tehát attól marad benne, hogy szimplán beleszorítjuk a sebbe). Ha mindent jól csináltunk, akkor néhány másodpercen belül elkezd majd csepegni a csõ végén az éltetõ nedû (ez látható cikkünk legfelsõ képén).
A legtöbb leírás azt javasolja, hogy magasabban (másfél méter körül) ejtsük a sebet a fán, mert akkor a gravitációs is segít. Ha mi így teszünk, akkor a gyûjtõedény - amely a mi esetünkben egy kristályvizes PET palack - rögzítését is meg kellett volna oldani a fán valahogy, ami vagy mindenféle zsinóros kötözgetõs bûvészkedést igényelt volna, vagy további sebeket kellett volna ejteni a fán (kampónak). Mi itt megint eltértünk a javaslattól, mert nem akartunk sem bûvészkedni, sem pedig a kelleténél jobban megsebezni a nyírfát. Ezért mi a lyukat pont olyan magasba fúrtuk, amilyen magas PET palackunk volt. Így, ahogyan az a képen is látható, roppant egyszerûen sikerült ezt a kérdést megoldanunk. Természetesen ezt csak olyan helyen lehet így megoldani, ahol nem vizelnek állatok (és emberek sem) a fa tövébe. Nekünk magántulajdonban lévõ fákon volt szerencsénk kísérletezni, és mivel tudtuk, hogy ott semmi és senki nem vizel a fák tövébe, bátrak voltunk. :-) Most, miután sikerült jól kibeszélni, hogy milyen filléres eszközökkel (is) lehet mennyire könnyen nyírvizet gyûjteni, essen néhány szó arról is, hogy mennyi idõ alatt mennyit sikerült begyûjteni...
Ezzel a módszerrel nekünk este nyolctól reggel négyig - ez nyolc óra - 2.7 liter nyírvizünk lett, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt átlagosan majdnem 3 dl nyírvizet sikerült kinyernünk egy nagyjából 40-50 cm átmérõjû nyírfából. Ha figyelembe vesszük a fa átmérõjét, akkor ez nem olyan rossz arány. Természetesen vastagabb fából több lé nyerhetõ ki egységnyi idõ alatt. Mi több fát is megcsapoltunk egyidejûleg, de mivel a fák életkora hasonló volt, így nem volt jelentõs különbség a fákból kinyert mennyiségek, és az ezekhez szükséges idõk tekintetében.
Néhány fontos szabály:
A legtöbb leírás azt javasolja, hogy magasabban (másfél méter körül) ejtsük a sebet a fán, mert akkor a gravitációs is segít. Ha mi így teszünk, akkor a gyûjtõedény - amely a mi esetünkben egy kristályvizes PET palack - rögzítését is meg kellett volna oldani a fán valahogy, ami vagy mindenféle zsinóros kötözgetõs bûvészkedést igényelt volna, vagy további sebeket kellett volna ejteni a fán (kampónak). Mi itt megint eltértünk a javaslattól, mert nem akartunk sem bûvészkedni, sem pedig a kelleténél jobban megsebezni a nyírfát. Ezért mi a lyukat pont olyan magasba fúrtuk, amilyen magas PET palackunk volt. Így, ahogyan az a képen is látható, roppant egyszerûen sikerült ezt a kérdést megoldanunk. Természetesen ezt csak olyan helyen lehet így megoldani, ahol nem vizelnek állatok (és emberek sem) a fa tövébe. Nekünk magántulajdonban lévõ fákon volt szerencsénk kísérletezni, és mivel tudtuk, hogy ott semmi és senki nem vizel a fák tövébe, bátrak voltunk. :-) Most, miután sikerült jól kibeszélni, hogy milyen filléres eszközökkel (is) lehet mennyire könnyen nyírvizet gyûjteni, essen néhány szó arról is, hogy mennyi idõ alatt mennyit sikerült begyûjteni...
Ezzel a módszerrel nekünk este nyolctól reggel négyig - ez nyolc óra - 2.7 liter nyírvizünk lett, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt átlagosan majdnem 3 dl nyírvizet sikerült kinyernünk egy nagyjából 40-50 cm átmérõjû nyírfából. Ha figyelembe vesszük a fa átmérõjét, akkor ez nem olyan rossz arány. Természetesen vastagabb fából több lé nyerhetõ ki egységnyi idõ alatt. Mi több fát is megcsapoltunk egyidejûleg, de mivel a fák életkora hasonló volt, így nem volt jelentõs különbség a fákból kinyert mennyiségek, és az ezekhez szükséges idõk tekintetében.
Néhány fontos szabály:
- egy fát egy tavasszal csak egyszer, és csak egy sebbõl csapoljunk. Következõ évben újra csapolható.
- a csapolás befejeztével a sebet tömjük be a fa tövébõl származó földdel, hogy a seb gyorsabban gyógyuljon
- ne használjuk az ág átmetszését a fa megcsapolására, mert azzal visszafordíthatatlan kár keletkezik a fában (az ág nem nõ vissza).
- csak és kizárólag magántulajdonban lévõ fát csapoljunk meg (természetesen a tulajdonosának hozzájárulásával).
- csak annyi fát csapoljunk meg, amennyit feltétlenül szükséges, mert a nyírvíz nem tartható el sokáig.
Milyen összetevõket tartalmaz a nyírfanedv?
A nyírfanedv egy színtelen folyadék, amely betulint, komplex szerves savakat (fõként: nikotinsav, almasav, glutaminsav), ásványi anyagokat (makroelemek, mikroelemek, nyomelemek, fõként: kálium, kálcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, természetes erjesztõ anyagokat, növényi fitovegyületeket, és fitoncidokat (antimikrobális szerves vegyületek, amit a növények termelnek saját ?immunrendszerük" védelmére) tartalmaz kimutatható mennyiségben. A nyírfanedv egy magas biológiai hasznosulású, természetes élelmiszer.
Nyírfanedv hatásai
A nyírvíz a szervezetben a homeosztázis, a belsõ egyensúly visszaállításában vesz részt. A homeosztázis felborulásáért felelõs méreganyagokat, salakanyagokat magába zárja, míg kolloidális összetevõit a sejtjeink hasznosítják. Ioncsere képessége egyedülálló.
A betulin (betulinol) és a fitoncidok tartalma miatt a nyírfanedv a vizeletkiválasztó rendszer és az emésztõszervrendszer támogatója.
Gyulladáscsökkentõ és antibakteriális hatással bír. Golyva, tüdõbaj, vesebántalmak ellen is fogyasztják. Vértisztító hatású. Ízületi kopások és reumás fájdalmak enyhítésére is alkalmazzák. Energetizál. Extra vitalitást nyújt a szervezetnek. Erõsíti az immunrendszert. Tisztítja a nyirokrendszert. Gyorsan felszívódik a gyomorban. Méregtelenítõ és lúgosító hatást fejt ki. Tisztító kúra és léböjt során kiválóan alkalmazható. A nyírfanedv mágneses erõként viselkedik a szerves hulladékokat illetõen, mint a salakanyagok, mérgezõanyagok. Valódi sejtszintû, váladék elvezetõ szerepet tölt be. Magába szívja a rosszat, cserébe pedig otthagyja a gyógyító tulajdonságait.
Felgyorsítja az anyagcserét, ezért a testsúlykontroll során sikerrel alkalmazható. Alkalmas a test folyadék-elektrolitikus egyensúlyának megõrzésére még erõs fizikai igénybevétel esetén is. Izotóniás italként mûködik. Az edzések és a versenyek alatt a sportolók vízfogyasztását korlátozzák, mivel a víz nem szívódik fel azonnal az emberi testben, amitõl a gyomor nagyon nehéz lesz. A nyírfanedv könnyedén felszívódik, az izmokat oxigénnel látja el az anyagcsere folyamatokban. A nyírfanedv természetes elemei segítik a test só - víz háztartásának fenntartását.
Külsõleg alkalmas a bõr és a hajas fejbõr ápolására: A nyírfanedv molekuláris szerkezete a bõr számára fontos alapanyag. Táplálja, és sejtszinten hidratálja a bõrt, pH értékét egyensúlyba állítja. Gyulladáscsökkentõ tulajdonságai felületi hámsérülések, sebek, fekélyek, bõrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) kezelésére is alkalmassá teszik. Naponta legalább 2x (reggel és este) masszírozzuk be az érintett területet, vagy tegyük pumpás fejjel ellátott palackba és permetezzük a felületre. A savas pH a fejbõrön is megjelenik. Ennek hatására a hajszálak elvékonyodnak, elgyengülnek. Hajhullás, fejbõrzsírosodás, erõs korpaképzõdés, seborrhea vagy pattanások jelennek meg. A nyírfanedv fejbõrbe masszírozva segít megszüntetni a savasodás következményeit, sejt-szinten regenerálja a hajhagymákat és tölti fel azok raktárait. Ilyen esetben a száraz fejbõrbe masszírozzuk be, a probléma fokától függõen heti 2-3x, vagy akár mindennap. A nyírfanedvet akár a bõrrõl, akár a hajról nem kell lemosni.
Csökkenti a hisztamin termelést, így az asztmás, allergiás tüneteket is. Egyes összetevõi antioxidánsként szolgálnak.