Szerintem egy szakĂĄcskĂśnyvrĂľl akkor lehet igazĂĄn véleményt formĂĄlni, amikor mĂĄr kiprĂłbĂĄltuk, azaz megfĂľztĂźnk ételeket belĂľle. MĂĄsik ilyen bĂślcsességem, hogy ha egy jĂł receptet megfĂľztĂźnk belĂľle, akkor mĂĄr nem hiĂĄba vettĂźk meg a szakĂĄcskĂśnyvet.

2010 Ăľszén mĂĄr nagyon vĂĄrtam a beharangozott KarĂĄcsonyi kĂśnyvek kĂśzĂźl a Vietnam konyhamĂťvészetét bemutatĂł kĂśtetet. Vietnam, azon orszĂĄgok kĂśzé tartozik, ahovĂĄ akĂĄrhĂĄnyszor eljutunk, és minél tĂśbbet tartĂłzkodunk ott, utĂĄna annĂĄl jobban visszavĂĄgyunk. Valamilyen varĂĄzslat, vonz vissza, az orszĂĄg lelkĂźlete, hangulata, mindenféle utazĂĄsi, éghajlati és higiéniai hiĂĄnyossĂĄgok, és nehézségek ellenére.

Amikor kézbe vettem a kĂśtetet, és ahogy lapoztam elĂľszĂśrre eluralkodott rajtam a csalĂłdĂĄs érzése. Mert a gyĂśnyĂśrĂť képek, mintha egy filmgyĂĄrban készĂźltek volna - szerintem tĂşlsĂĄgosan letisztultak nem tĂźkrĂśzi az ottani életteli nyĂźzsgĂľ vilĂĄgot. Az ételfotĂłk nyugatias hangulatĂşak, és mégis kommersz jelleget hordoznak. Egyik oldalrĂłl nagyszerĂť, hogy a kĂśnyv receptjeihez az alapanyagokat akĂĄr itt MagyarorszĂĄgon is be tudjuk szerezni, és Ă­gy meg tudjuk fĂľzni, a mĂĄsik oldalrĂłl ezĂĄltal- az ételek, sokat veszĂ­tenek ...

Folytatás a blogon ... valodisafrany.blog.hu/2011/11/28/viet...