Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Vendég bejegyzés Kopenkától
sponsored links
A Kopenka név Viczkó Beátát rejti, akit mi személyesen is ismerünk. A blogunk indulásakor olvashattatok már interjút Beával a blogon, majd az 1 éves blogszületésnapra õ készítette a gyönyörû, egyedi díszítésû wannabe chef feliratú cupcakeket nekünk (recepteket, és beszámolót egy korábbi cupcake kurzusáról itt találtok). Munkáit mindig megcsodáljuk, mert tortái amellett hogy nagyon finomak, vidámak és személyre szabottak is. Néhány hónapja megnyitotta új tortamûhelyét?
Fogadjátok szeretettel a Beával készített interjúnkat.
Gyerekkorodban is szerettél sütni?
B: Igen, már akkor is szívesen próbálkoztam sütikkel, különösen cuki kekszekkel, amiket külföldi magazinokban láttam. Sajnos a végeredmény nem mindig lett olyan látványos, mint a fotókon, de a lelkesedésem töretlen volt. Így visszagondolva érdekes, hogy már akkor is fõleg a ?szép? sütemények vonzottak. Szívesen olvasgattam, nézegettem szakácskönyveket már gyerekkoromban is, pedig akkor még nem voltak ilyen színesek, sokszor még fotók, illusztrációk is csak elvétve voltak bennük. Például az Édeskönyv, a megsárgult lapjaival:). Így is izgalmas volt ? sokszor csak fejben- elkészíteni egy-egy finomságot.
Mikor jött nálad a cupcake õrület?
B: Hú, hát elég régen, úgy 5-6 évvel ezelõtt. Elõször a szépségük varázsolt el, mert ízben sajnos nem mindig hozták az elvárt hatást, még Londonban sem:). Természetesen voltak és vannak kivételek. Aztán szép lassan egyre több dolgot megtudtam róluk, kísérletezgettem, és kialakult egy olyan receptúra és technika, ami szerintem egyesíti a szépséget és a finomságot is. Emlékszem, rettenetesen örültem, amikor kitaláltam, hogy krémmel fogom megtölteni a tészta közepét ? nos, ezt vicces módon szinte egyszerre nagyon sokan feltalálták, és ma már szinte magától értetõdik mindenütt.
Eleinte ? amikor már kezdtem érezni, hogy ez a süti dolog komolyabbra is fordulhat ? kizárólag cupcake-eket szerettem volna készíteni, de aztán beláttam, hogy a torták iránt jóval nagyobb az érdeklõdés. Közben persze nagyon megszerettem azokat is, és egy végtelen dizájn- és mesevilág tárult fel elõttem. Imádom.
A tortáid és az általad készített cupcake-ek, cake popok gyönyörûek, egyediek?. Hogy látod, mi a sikered titka?
B: Örülök, hogy még mindig egyedinek látod õket:). Szerintem nincs titok: én vagyok a szûrõ, az én ízlésem teszi õket olyanná, amilyenek. Picit gyerekes, picit naív, picit humoros, picit romantikus világ ez. És egyszerû, nincs túlbonyolítva. Sok tudatosság nem volt a dizájnban, magától alakult ki a stílusom, én csak hagyom:). Ahogy visszanézem a korai munkáimat, azok sem idegenek tõlem, de persze már kicsit mosolygok rajtuk. Ami viszont nagyon fontos ? és ehhez hosszú utat kell bejárni, ami sosem ér véget -, az a technikai tudás folyamatos fejlesztése, az egyre komolyabb, és megbízhatóbb precizitásra, pontosságra való törekvés. Ezek apró kis részletekben nyilvánulnak meg, de a lényeg, mint tudjuk, a részletekben van.
Honnan inspirálódsz?
B: Ó, mindenhonnan! Textilek, csomagolópapírok, feliratok, épületek, virágok ? minden inspirációforrás! Néha lefotózok egy-egy színösszeállítást vagy motívumot, hogy elõ tudjam kapni, amikor épp jól jön. Pinterest, etsy és a hasonló oldalak tele vannak érdekes és inspiráló mintákkal, grafikákkal. És akkor még az ott található tortákról, sütikrõl nem beszéltem! Ebben viszont próbálok nagyon óvatos lenni, hiszen más munkáját lemásolni szerintem nagyon nem oké. Inspirálódni lehet, de replikálni nem. Persze elõfordul, hogy valami annyira hat az emberre, hogy teljesen magáénak érzi, és szinte nem is emlékszik, hogy látott már hasonlót? Szóval tán nem mindig tudatos másolás van a háttérben, ha erre látunk példát valahol. Legyünk jóhiszemûek:). Érdekes megoldások, részletek, egyes technikák felhasználása szerintem teljesen rendben van. De tiszteljük egymást és magunkat annyira, hogy minden alkalommal sajátot, egyedit hozunk létre.
Mennyi idõ kellett ahhoz, hogy hobbiból munka legyen?
B: A váltás maga észrevétlen volt, de elég korán megtörtént. Talán azért, mert néhány évvel ezelõtt még nem volt akkora kínálat tortadekoratõrökbõl, így nagyon sok megkeresést kaptam már az elején. Persze akkor még nem neveztem magam tortadekoratõrnek:).
Néhály hónapja megnyitottad a mûhelyed. Honnan indultál és mi adta meg a kezdõ lökést a nyitáshoz?
B: A kezdõ lökést a kényszer adta, mivel ? lássuk be ? otthon tortákat készíteni és azért pénzt elfogadni teljes mértékben illegális Magyarországon. Sehol sem sima ügy, de rengeteg országban van arra példa, hogy a saját konyhára igenis szerezhetõ engedély, és onnantól indulhat is a torta biznisz. Nálunk nem, és egy mûhelyt létrehozni nem kis befektetés, és fõleg nem kis utánajárás. Inkább akadályversenynek tûnhet bizonyos pontokon. Gondolom, idõvel tán ez is egyszerûbb lesz, de most még egy ilyen kis tortamûhelynek hasonló elvárásoknak kell hogy megfelelnie, mint egy komoly cukrászüzemnek. És ezt elég nehéz megvalósítani 28 négyzetméteren.
Vannak nehéz pillanatok?
B: Persze hogy vannak. De az elkészült tortákat nézegetve, és a mosolygós arcokat látva ezeket szerencsére el is felejtem.
Mi jelenti számodra a minõséget?
B: A jó minõségû alapanyagok ? és itt most nem arra gondolok, hogy csak és kizárólag 98%-os csokoládét használjunk, de arra igen, hogy a kész tortával szívesen megkínálnám mondjuk a saját gyerekeimet is. A már emlegetett technikai tudás ? egyenes vonalak, élek, megfelelõ struktúra, igényesen elkészített figurák.. Ilyesmi.
Hogyan zajlik egy átlagos napod?
B: Hú? Onnantól, hogy a gyerekek elmennek az iskolába? Az az elõtt történõ õrülettel nem terhelnék senkit:). Szóval.. reggel a levelezéssel kezdem a napot, és picit belekukkantok az internetbe, de igekszem szigorúan betartani az idõkorlátokat. Fotókat töltök föl, körülnézek ? képben kell lenni:). Ezután kezdõdik a munka.
A mûhelyben töltött idõt igyekszem keretek közé szorítani, így általában kora délutánig vagyunk ott, azalatt viszont gyakran ebédelni sem állunk meg. Délután pedig kezdõdik nekem a ?második mûszak?, ami a gyerekeimrõl szól ? egyszerre móka és munka is, hiszen a sok mosolygás mellett némi szigor is kell hozzájuk, és ez nekem nem mindig könnyû:). Este pedig együtt a család, ami egyértelmûen a legjobb része a napnak.
Vannak terveid? Tervezel újdonságokat bevezetni?
B: Szeretném, hogy kialakuljon egy jól mûködõ rendszer a mûhelyben, most ez a legfontosabb. Újdonságokat egyelõre nem tervezek, szerintem még bõven van fantázia a meglévõ ? szándékosan limitált ? kínáltatban. A nagy választéknál nekem fontosabb, hogy minden olyan minõségben kerüljön ki a kezembõl, hogy elégedett lehessek vele, és másnak is örömet szerezzen. Ezt egyelõre ezzel a választékkal ? és limitált számú megrendeléssel ? tudom biztosítani.
Kopenka elérhetõ az alábbi linken:
Facebook: http://www.facebook.com/kopenka
info@kopenka.com
Fogadjátok szeretettel a Beával készített interjúnkat.
Gyerekkorodban is szerettél sütni?
B: Igen, már akkor is szívesen próbálkoztam sütikkel, különösen cuki kekszekkel, amiket külföldi magazinokban láttam. Sajnos a végeredmény nem mindig lett olyan látványos, mint a fotókon, de a lelkesedésem töretlen volt. Így visszagondolva érdekes, hogy már akkor is fõleg a ?szép? sütemények vonzottak. Szívesen olvasgattam, nézegettem szakácskönyveket már gyerekkoromban is, pedig akkor még nem voltak ilyen színesek, sokszor még fotók, illusztrációk is csak elvétve voltak bennük. Például az Édeskönyv, a megsárgult lapjaival:). Így is izgalmas volt ? sokszor csak fejben- elkészíteni egy-egy finomságot.
Mikor jött nálad a cupcake õrület?
B: Hú, hát elég régen, úgy 5-6 évvel ezelõtt. Elõször a szépségük varázsolt el, mert ízben sajnos nem mindig hozták az elvárt hatást, még Londonban sem:). Természetesen voltak és vannak kivételek. Aztán szép lassan egyre több dolgot megtudtam róluk, kísérletezgettem, és kialakult egy olyan receptúra és technika, ami szerintem egyesíti a szépséget és a finomságot is. Emlékszem, rettenetesen örültem, amikor kitaláltam, hogy krémmel fogom megtölteni a tészta közepét ? nos, ezt vicces módon szinte egyszerre nagyon sokan feltalálták, és ma már szinte magától értetõdik mindenütt.
Eleinte ? amikor már kezdtem érezni, hogy ez a süti dolog komolyabbra is fordulhat ? kizárólag cupcake-eket szerettem volna készíteni, de aztán beláttam, hogy a torták iránt jóval nagyobb az érdeklõdés. Közben persze nagyon megszerettem azokat is, és egy végtelen dizájn- és mesevilág tárult fel elõttem. Imádom.
A tortáid és az általad készített cupcake-ek, cake popok gyönyörûek, egyediek?. Hogy látod, mi a sikered titka?
B: Örülök, hogy még mindig egyedinek látod õket:). Szerintem nincs titok: én vagyok a szûrõ, az én ízlésem teszi õket olyanná, amilyenek. Picit gyerekes, picit naív, picit humoros, picit romantikus világ ez. És egyszerû, nincs túlbonyolítva. Sok tudatosság nem volt a dizájnban, magától alakult ki a stílusom, én csak hagyom:). Ahogy visszanézem a korai munkáimat, azok sem idegenek tõlem, de persze már kicsit mosolygok rajtuk. Ami viszont nagyon fontos ? és ehhez hosszú utat kell bejárni, ami sosem ér véget -, az a technikai tudás folyamatos fejlesztése, az egyre komolyabb, és megbízhatóbb precizitásra, pontosságra való törekvés. Ezek apró kis részletekben nyilvánulnak meg, de a lényeg, mint tudjuk, a részletekben van.
Honnan inspirálódsz?
B: Ó, mindenhonnan! Textilek, csomagolópapírok, feliratok, épületek, virágok ? minden inspirációforrás! Néha lefotózok egy-egy színösszeállítást vagy motívumot, hogy elõ tudjam kapni, amikor épp jól jön. Pinterest, etsy és a hasonló oldalak tele vannak érdekes és inspiráló mintákkal, grafikákkal. És akkor még az ott található tortákról, sütikrõl nem beszéltem! Ebben viszont próbálok nagyon óvatos lenni, hiszen más munkáját lemásolni szerintem nagyon nem oké. Inspirálódni lehet, de replikálni nem. Persze elõfordul, hogy valami annyira hat az emberre, hogy teljesen magáénak érzi, és szinte nem is emlékszik, hogy látott már hasonlót? Szóval tán nem mindig tudatos másolás van a háttérben, ha erre látunk példát valahol. Legyünk jóhiszemûek:). Érdekes megoldások, részletek, egyes technikák felhasználása szerintem teljesen rendben van. De tiszteljük egymást és magunkat annyira, hogy minden alkalommal sajátot, egyedit hozunk létre.
Mennyi idõ kellett ahhoz, hogy hobbiból munka legyen?
B: A váltás maga észrevétlen volt, de elég korán megtörtént. Talán azért, mert néhány évvel ezelõtt még nem volt akkora kínálat tortadekoratõrökbõl, így nagyon sok megkeresést kaptam már az elején. Persze akkor még nem neveztem magam tortadekoratõrnek:).
Néhály hónapja megnyitottad a mûhelyed. Honnan indultál és mi adta meg a kezdõ lökést a nyitáshoz?
B: A kezdõ lökést a kényszer adta, mivel ? lássuk be ? otthon tortákat készíteni és azért pénzt elfogadni teljes mértékben illegális Magyarországon. Sehol sem sima ügy, de rengeteg országban van arra példa, hogy a saját konyhára igenis szerezhetõ engedély, és onnantól indulhat is a torta biznisz. Nálunk nem, és egy mûhelyt létrehozni nem kis befektetés, és fõleg nem kis utánajárás. Inkább akadályversenynek tûnhet bizonyos pontokon. Gondolom, idõvel tán ez is egyszerûbb lesz, de most még egy ilyen kis tortamûhelynek hasonló elvárásoknak kell hogy megfelelnie, mint egy komoly cukrászüzemnek. És ezt elég nehéz megvalósítani 28 négyzetméteren.
Vannak nehéz pillanatok?
B: Persze hogy vannak. De az elkészült tortákat nézegetve, és a mosolygós arcokat látva ezeket szerencsére el is felejtem.
Mi jelenti számodra a minõséget?
B: A jó minõségû alapanyagok ? és itt most nem arra gondolok, hogy csak és kizárólag 98%-os csokoládét használjunk, de arra igen, hogy a kész tortával szívesen megkínálnám mondjuk a saját gyerekeimet is. A már emlegetett technikai tudás ? egyenes vonalak, élek, megfelelõ struktúra, igényesen elkészített figurák.. Ilyesmi.
Hogyan zajlik egy átlagos napod?
B: Hú? Onnantól, hogy a gyerekek elmennek az iskolába? Az az elõtt történõ õrülettel nem terhelnék senkit:). Szóval.. reggel a levelezéssel kezdem a napot, és picit belekukkantok az internetbe, de igekszem szigorúan betartani az idõkorlátokat. Fotókat töltök föl, körülnézek ? képben kell lenni:). Ezután kezdõdik a munka.
A mûhelyben töltött idõt igyekszem keretek közé szorítani, így általában kora délutánig vagyunk ott, azalatt viszont gyakran ebédelni sem állunk meg. Délután pedig kezdõdik nekem a ?második mûszak?, ami a gyerekeimrõl szól ? egyszerre móka és munka is, hiszen a sok mosolygás mellett némi szigor is kell hozzájuk, és ez nekem nem mindig könnyû:). Este pedig együtt a család, ami egyértelmûen a legjobb része a napnak.
Vannak terveid? Tervezel újdonságokat bevezetni?
B: Szeretném, hogy kialakuljon egy jól mûködõ rendszer a mûhelyben, most ez a legfontosabb. Újdonságokat egyelõre nem tervezek, szerintem még bõven van fantázia a meglévõ ? szándékosan limitált ? kínáltatban. A nagy választéknál nekem fontosabb, hogy minden olyan minõségben kerüljön ki a kezembõl, hogy elégedett lehessek vele, és másnak is örömet szerezzen. Ezt egyelõre ezzel a választékkal ? és limitált számú megrendeléssel ? tudom biztosítani.
Kopenka elérhetõ az alábbi linken:
Facebook: http://www.facebook.com/kopenka
info@kopenka.com