Vasárnapi ebéd Toszkánában (Corfino) 2. rész

2012-07-20

sponsored links

   Hol is tartottam... ááá igen, a risottónál, ami finom volt, és egyszerû. A férjem azért megjegyezte, hogy ez alkalommal talán egy leheletnyit elasztikusra fõzték a rizsszemeket, nekem speciel nem sikerült kifogásolni való részletet találnom az összhatásban, bár ez lehet annak tudható be, hogy egész gyerekkoromban trutyivá fõtt rizst kellett ennem 2-3 különbözõ ízkombinációban. Nem is tudom kinek a jobb, annak aki ráérez egyszer az igazi és hamisíthatatlanul profin elkészített ételek ízére (vagy ami még "rosszabb" azokon nõ fel), és persze nem tud aztán szabadulni tõlük, így mást már nem is lesz hajlandó megenni, vagy csak fintorogva (úgy meg ki szeret enni?), vagy pedig az olyanoknak, mint én is vagyok, akik megesznek mindent, és itt most a minden pl. a másnap újra melegített ételt, vagy a nem tökéletesen al dente-re fõtt tészta/rizs-t, vagy a különleges ízkombinációkat, a nyers tengeri herkentyûket nem is említve, stb, jelenti. Vagy erre is születni kell? Természetesen étteremben elvárom a minõséget, de nem fogok fennakadni egy ilyen apróságon.

  De folytatnám is a következõ fogással, ami fazzoletti (lebbencshez hasonló, zsebkendõ tészta) volt zöldséges-paradicsomos raguval és parmezánnal. Itt már pattan a nadrágok gombja, ami után még bátran várjuk a második felvonást, a húsokat.

A második fogás elõtt fel kellett hörpintenünk egy pohárka alkoholmentes citrom sorbetto-t, ami segített magukhoz ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/blogspot/eUcr...

sponsored links

Keres?s