Vasárnapi ebéd Toszkánában (Corfino) 1. rész
sponsored links
Az egyik kedvenc éttermünk egy tõlünk kb. 1,5 órányi autóútra lévõ toszkán hotel étterme. Ami igazán különlegessé teszi számunkra ezt a helyet, hogy rendkívül családias, a pincérek mintha saját otthonukban fogadnák a vendégeket, egy picit sem modoroskodnak, viszont kellõen udvariasak, de ami még ennél is magával ragadóbb ebben a helyben, hogy mindenkinek szigorúan 13:00-ra meg kell érkeznie, és mindenki ugyanazt eszi, nincs lacafacázás és tökörészés étlappal meg ilyesmivel. Miközben szépen lassan eltelítenek bennünket a számtalan fogásból álló menüjükkel, gyönyörködhetünk a hotelt körülvevõ tájban az étterem teraszos kialakításának köszönhetõen. A terasz alatt óriási, terebélyes fügefák vetnek árnyékot az udvarra, a konyha mögött pedig egy méretes zöldfûszeres kert található, ahol egymás után sorakoznak bazsalikomok, rozmaringok, zsályák, kakukkfüvek, oregánók, majorannák és sorolhatnám még. Nincs luxus a tálaló eszközök terén, hagyományos, öreg asztalok, székek, fehér terítõ, olcsó poharak és tányérok szépen rendben elhelyezve az asztalokon, egy-egy üveg helyi (címke/név nélküli, feltehetõen chianti) vörösbor, friss kenyér és egy-egy kancsó csapvíz várja az éhes és szomjas vendégeket. A menü már 3 éve ugyanaz, de mégis visszavágyunk ide 2-3 alkalommal évente, mert a bõség zavarában én magam is sokszor elveszítem a fonalat, mi és mi után került a tányéromba... Pont ezért, most elhatároztam, hogy, ha meglehetõsen nagy erõfeszítésembe is kerül (mert mikor csábító ételekkel kínálják az embert nem biztos, hogy a fényképezés fog eszébe jutni), de megörökítem ennek a röpke 2,5-3 órának a tartalmát és folyamatát.
Tehát, Emilia Romagnaból, egy ingencsak gyomorgyilkos út ...