A vajaskifli.

Amikor kisdiĂĄk voltam, igen hosszĂş Ăşton kellett végig ballagnom, mĂ­g elértem az iskolĂĄba. MĂĄr a faluban, egy kicsi boltocska mellett, Ăşgy nevezett tejivĂł mellett haladt az utam. 7 Ăłrakor nyitott, Ă­gy sajnos még nem volt nyitva amikor elhaladtam mellette.

A pék viszont mĂĄr kiszĂĄllĂ­totta a pékĂĄrĂşt. Nagy kosarakban letette a bolt bejĂĄratĂĄhoz. MĂĄr messzirĂľl érzĂľdĂśtt a frissen sĂźlt sĂźtemény és kenyér illata.

BĂĄr ÉdesanyĂĄm, mindig bĂľséges reggeli utĂĄn, tĂ­zĂłraival a tĂĄskĂĄmban engedett Ăştra, de amikor a tejivĂłhoz értem, a nyĂĄlelvĂĄlasztĂĄsom mindig megindult.

EmlĂ­tettem, hogy hosszĂş volt az Ăşt, meg abba az idĂľben hideg is, bĂĄr valĂłszĂ­nĂť nem éhes lehettem, de azok az illatok....Nagyon csĂĄbĂ­tĂł volt.

ÉdesanyĂĄmnak tĂśbbszĂśr elmeséltem, meg azt is mennyire jĂł lehet annak aki ehet abbĂłl a kiflibĂľl.

Egyik alkalommal, mĂĄr hazafelé ballagtam, amikor a bolt mellett elhaladva utĂĄnam kiĂĄltott a Boltos néni .

BehĂ­vott az Ăźzletbe, és azt mondta Nekem:

Reggel amikor erre jĂśssz és szeretnél egy kiflit, vedd el.

Csak késĂľbb mĂĄr nagylĂĄny koromban tudtam meg, hogy ...