Csodaszép gyermekkorom volt. Ugyan a szĂźleim lĂĄtĂĄstĂłl mikulĂĄsig dolgoztak, a nagymamĂĄm volt egész nap velem - amikor nem voltam iskolĂĄban - illetve Õ fĂľzĂśtt minden nap rĂĄm, ebédre. Soha nem voltam menzĂĄs. 

IkerhĂĄzban laktunk a nagyszĂźleimmel, pontosabban a hĂĄzunk abban a részében, melyet nem ĂĄllamosĂ­tottak. Még két idegen csalĂĄd élt a hĂĄz két, levĂĄlasztott részében. Azért volt ilyen nagy a hĂĄz, mert a dédapĂĄm pékségének pékĂźzeme is itt volt egykoron az épĂźletegyĂźttesben.

A dédapĂĄm volt a hĂ­res debreceni Schneider pék, hétkĂśznapi nevén a NyĂ­l utcai pékség, megbecsĂźlt pékmestere. A mi korosztĂĄlyunknĂĄl még fogalom szĂĄmba megy a kenyér, amit itt lehetett kapni. 

MostanĂĄban még tĂśbbet gondolok rĂĄ, mivelhogy "ĂĄtvettem a stafétĂĄt" és magam is nagyszerĂť kenyereket sĂźtĂśk. Békebeli kovĂĄszos kenyereket.

Évekkel ezelĂľtt a természetes kovĂĄsz ihletett meg a kenyérsĂźtésre, megelégeltem az élesztĂľs, felfĂşjt, elĂľsĂźtĂśtt kenyereket. MĂĄra a kovĂĄsz a kisujjamban van.

Még természetes adalékokat sem hasznĂĄlok, és kézzel dagasztok. Rettenetesen ...

sponsored links