VAJALUNK

- Na, gyere ide, édes fiam -, hĂ­vott a papa. A hangja szokĂĄs szerint titokzatos volt, Ă­gy aztĂĄn nem tudtam megfejteni, hogy vajh, miért vagyok fontos most a szĂĄmĂĄra. A hangsĂşlya mĂĄr rég nem volt fenyegetĂľ, mint hajdanĂĄn gimnazista koromban. MostanĂĄban a felfedezĂľk ujjongĂĄsĂĄt, és az Ăşjra-felfedezĂľk homlokra csapĂĄsĂĄt vélem felfedezni eme jĂłl ismert mondatokban. KĂ­vĂĄncsi voltam, most vajon mit "Ăşjra fedezett fel...". Ezért félretoltam egyetemi jegyzeteimet, és okosan néztem rĂĄ, mert tudtam, ettĂľl hamarosan igen kĂśzlékeny lesz a papa.

- Mond, tudod te egyĂĄltalĂĄn, hogyan készĂźl a vaj?

Mivel a jogi egyetemen nem volt igazĂĄn kérdés a felvételi sorĂĄn, valahogy nem fektettem rĂĄ megfelelĂľ hangsĂşlyt a felkészĂźlésem sorĂĄn, és az egész éves tanulmĂĄnyaimban se jelentkezett a vajkészĂ­tés a rĂłmai jog ĂĄgaiban és bogaiban, Ă­gy most nem tudtam vĂĄlaszolni a papĂĄnak, Ăşgy, ahogyan a témĂĄt alaposan ismerĂľ mĂĄsodéves jogĂĄszhallgatĂłtĂłl elvĂĄrhatĂł lett volna.

- HĂĄt, valami téglanyomĂł ketyere fĂłliĂĄba nyomja, aztĂĄn elvesszĂźk a szupermarket megfelelĂľ polcĂĄrĂłl -, mondtam, mert nem akartam teljesen tudatlannak tĂťnni, mert a papa mindig elvĂĄrta, hogy autodidakta mĂłdon ismerjĂźk mindazt, amit Ăľ hosszĂş élete folyamĂĄn itt-ott felcsipegetett...

ReakciĂłja az elvĂĄrĂĄsaimnak megfelelĂľ volt. Ajka lebiggyedt, és csak annyit mondott: - jellemzĂľ! BĂĄr, honnan is tudhatnĂĄd... - folytatta meglepĂľ engedékenységgel, és tudtam, ennek valahol a kĂśzeli jĂśvĂľben meglesz a bĂśjtje. Nem is kellett sokĂĄig vĂĄrnom. A papa fĂĄtyolos tekintettel meredt a mĂşltba, ami valahol a jobb ...