Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Utazás külföldre (vegán étrenden lévõ) kisbabával
sponsored links
Összegyûjtöttem néhány dolgot, amiket az utazás során tanultunk, tapasztaltunk vagy bevált számunkra egy kisbabával történõ utazás alatt. A londoni utat a 13 hónapos kisfiunkkal, Ádámmal csináltuk, aki vegán étrenden van és két-három alkalommal (reggel, este és éjszaka) még szopizik (a blog bejegyzést korábban kezdtem el írni, azóta már csak egyszer van szoptatás, reggelente!). Remélem hasznos lesz számtokra a leírt néhány információ. Ha van saját tapasztalatotok, amit feltétlen szeretnétek megosztani, azt írjátok meg a bejegyzés alá kommentben, így mindannyian tudunk tanulni belõle.
1. Legyünk rugalmasak!
Ez az elsõ és legfontosabb szabály: RUGALMASSÁG! Természetesen szerettem volna mindent kipipálni a listámról, amit felírtam magamnak, hogy hova menjünk el feltétlenül, de az élet közbeszólt, így inkább lazábbra vettük a gyeplõt, mint, hogy rohanjunk egyik helyrõl a másikra, plusz ugye figyelembe kellett vennünk egy 13 hónapos igényeit is, akirõl érdemes tudni, hogy az egész út alatt (repülés, városnézés, shopping, stb.) mintagyerekként viselkedett. Jó pár tervezett helyre azért eljutottunk, meg olyanokra is, amelyekre az út során bukkantunk. A napi ritmusunkat megtartottuk, de nyilván ebéd után nem rohantunk haza, hogy Ádi aludni tudjon, hanem aludt inkább a babakocsiban, amíg mi nézelõdtünk vagy leültünk egy bambira valahol. A napok eléggé elhúzódtak, az egy órás idõeltolódás sokat számított, meg az is, hogy északabbra voltunk, este 9 órakor még sütött a nap, így mindennap késõn fektettük le Ádit. Úgy voltunk vele, hogy nyaralás alatt ez megengedhetõ, ha hazaérünk, majd visszaállunk az eredeti fektetési idõpontra. Néhány napra szükség volt rá, de utána helyreállt a rend és azóta a szokásos idõben fekszik Ádi.
2. Válasszunk gyerekbarát szállást!
Olyan helyet kerestünk, ami közel van a konferencia helyszínéhez, így napközben is láthattam Ádit, mert I. be tudta hozni. Elõször hotelre gondoltunk, de aztán az AirBnB-n böngészve találtunk egy családot, akik azon a környéken laknak, ahol a konferencia is volt, így írtunk nekik. Kiderült, hogy két kisgyerekük van, nagyon szimpatikusnak találtuk az egész családot, így elhatároztuk, hogy hozzájuk megyünk. Mindenképpen jó döntés volt, mert náluk a kisgyerekek miatt volt etetõszék, kiságy, mosógép, szárítógép, játékok, stb. – amelyek a mi rendelkezésünkre is álltak és nagyon megkönnyítették a mindennapjainkat. Nem beszélve a család hatalmas konyhájáról (sok-sok plusz pont részemrõl 
), a jó környékrõl (sok park, játszótér a közelben) és hogy egy angol család személyében nagyon kedves barátokra találtunk.
3. Vigyük a babakocsit és a hordozót is!
Igen, mindkettõre szükség van! Pont az utazás elõtt két nappal egy “apróbb baleset” történt az esernyõre csukható babakocsinkkal, így gyors körbe telefonálás után kiderült, hogy az egyik család kölcsön tudja adni a babakocsiját. A becsekkoláskor rárakják a szalagot, de a babakocsit vihetjük egészen a repülõgépig, akkor kell leadni és berakják a csomagtérbe. Érkezéskor pedig a táskákkal, bõröndökkel együtt a forgó szalagra pakolják. A babakocsiban nagyon jókat aludt Ádi délutánonként, plusz sok csomag ráakasztható, így nem kell cipekednünk. A hordozót is használtuk néhányszor (nekünk Ergo Baby van), fõleg, ha Ádi igényelte, hogy egy kicsit karban tartva vigyük, könnyebb volt a hordozóba beletenni és úgy vinni. Ugye magasabbról szemléli a világot a hordozóból, szóval változatosság szempontjából is jó néha a babakocsit hordozóra cserélni.
4. Használjuk ki, hogy babával utazunk!
Volt néhány hely, ahol nem akartuk kivárni a hosszú sort (pl. Gatwick reptéren érkezés, útlevél ellenõrzés), így elõre mentünk és megkérdeztük, hogy a babával soron kívül mehetnénk-e. Természetesen elõre engedtek minket, így nagyon sok idõt (és esetleg hisztit is ) megspóroltunk magunknak. Ezután igyekeztük kihasználni az ilyen szituációkat. Az esetek 98%-ban mindig elõre kerültünk és volt olyan is, hogy szóltak nekünk, hogy máshol álljunk sorba, ami külön gyerekeseknek van fenntartva, így gyorsabban sorra kerülhetünk.
5. Étkezés
Néhány dolgot vittünk magunkkal, mert noha Londonba utaztunk, ahol elég könnyen tud egy vegetáriánus/vegán étkezni, azért babával nem olyan könnyû mindent megoldani.
Reggeli
Mi felnõttek kibírtuk volna az elsõ kávézóig, reggelizõ helyig egy pohár vízzel is, de nyilván Ádival nehéz lett volna megértenem, hogy az elsõ legközelebbi helyen reggelizünk. Abban sem voltam azért biztos, hogy minden ilyen helyen van növényi tej, stb., így jobbnak láttam, hogy a reggelit otthon intézzük el. Kis tasakokba csomagoltam a napi tönkölydara vagy zabpehely adagokat (fahéjjal fûszerezve), így nem vittünk felesleges mennyiséget és azonnal tudtuk lábasba tenni. Rizstejbõl kis dobozosokat vittünk, mert az egy literes nem biztos, hogy elállt volna a hûtõben egy hétig, így egyszerûbb volt a kis dobozosokat használni. Ha éppen nem használtuk fel a teljes adagot, akkor a másnapi kásába még jó volt. Vittünk bio almát is a reggeli kásákhoz minden napra egyet, ehhez persze kellett a baba reszelõ. Vittünk cumisüveget, elõkét, kistányért és evõeszközöket, valamint a Philips Avent poharaiból néhány darabot, amibe jól lehet pakolni kölesgolyót, áfonyát, stb. Szóval minden reggel teli pocival indultunk útnak.
Ebéd, vacsora, snack
Az elsõ néhány napra vittünk magunkkal bio babaételt is, arra az esetre, ha éppen ebédidõben nem vagyunk olyan helyen, ahol ebédelni tudunk, akkor Ádinak legyen azonnal ennivalója. Ezeket meg is ette szépen lassan, így csökkent a bõrönd súlya, lehetett vásárolni a helyére!
A Whole Foods Market gyakran látogatott hellyé vált, a frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveit mindennap itta Ádi, ezenkívül minden gyerek kap egy ingyen gyümölcsöt (banán, alma, narancs) ajándékba, ha a szülõk vásárolnak valamit. A Borough Market-on volt elég sok lehetõség vegetáriánus és vegán ételt enni, így az egyik ebédet ott oldottuk meg, a földre leülve dobozkákból fa evõeszközzel toltuk a finom falatokat. Ádi is élvezte nagyon. Egyik nap pedig piknikeztünk a Kensington Gardenben.
Nem csináltunk belõle problémát (és itt jön be az elsõ pont: rugalmasság), ha Ádi nem evett fõtt (vagy lehet, hogy fõtt volt, csak nem meleg) ételt egy nap, a lényeg az volt, hogy jól lakjon finom tápláló ételekkel. Az avokádó elég olcsó és jó minõségû, így sokszor evett vacsorára avokádót teljeskiörlésû kenyérrel. Rengeteg gyümölcsöt evett napközben, volt, hogy betolt 200 gramm áfonyát vagy málnát és persze elmaradhatatlan volt – a szülõk számára is életmentõ – kölesgolyó, amit bármikor be tudtunk vetni, ha kezdett nyûgös vagy éhes lenni.
Szintén itthonról vittem kölest, amit egyik nap meg is fõztünk vacsorára neki. A konferencián kaptam egy bio konzerv levest – tudom, konzerv levest adok a gyereknek? De ez bio és az összetevõit illetõen csak zöldség, rizs, víz, só és fûszerek voltak benne. Jó sûrû volt, szóval inkább fõzelékszerû és jól passzolt a köleshez. Nemcsak Ádinak ízlett, hanem nekünk is.
6. Gyerekbarát helyek Londonban
A legtöbb helyen van etetõszék, néhány helyen pedig még extrát is adnak, ha babával, gyerekkel érkezünk. Megemlítem Jamie Oliver Recipease nevû fõzõiskoláját-éttermét. Ádi kapott színezõt zsírkrétákkal, színes ceruzákkal. Noha õ még kicsi az ilyenhez, az én segítségemmel nagyon élvezte a színezést (és a zsírkréták földre dobálását ). Sajnos itt pelenkázó nem volt. A Pret A Manger nevû kávézó láncolat viszont teljesen meglepett, különbözik a többi hasonló kávézó láncolattól. Az egyik üzletükben találkoztunk egy magyar fiúval, Gáborral, aki már menedzser és õt faggattam a kávézóról. Kiderült, hogy szinte minden üzletükhöz tartozik saját konyha és helyben készítik el az ételeket, így frissen kerülnek ki a polcra. A kávé és a tea tényleg bio minõsítésû. A sütemények is háziak, egy néni készíti – most már nem a konyhájában, hanem az üzemében – csak és kizárólag a Pret A Manger részére. Van pelenkázójuk és ezenkívül a gyerekek ingyen kapnak babyccino-t, ez olyan baba cappuccino féle, természetesen kizárólag habosított tej (növényi tejbõl is lehet kérni!!!) egy vékony csík kakaóporral meghintve. Ádinak nagyon ízlett.
7. Repülés
Olyan járatot kerestünk, ami nem túl korán és nem is túl késõn este indul, érkezik, így kényelmesen a napi rutinba iktattuk a repülést. Kicsit izgultunk, hogy Ádi hogyan fogja magát érezni fel- és leszálláskor, de igazából meg se kottyant neki. Nem tudjuk, hogy mit érzékelt belõle, noha mondtuk neki, hogy fent vagyunk a levegõben, egy repülõn, amit õ imád nézni lentrõl a homokozóból. Több hasonló korú babával utaztunk oda- és visszafele is, így láttuk, hogy mindegyikõjüknél az elsõ 20-30 perc nyugis, utána kezdõdik a mocoroghatnék. Vittünk enni- és innivalót, amivel le lehetett kötni újra néhány percre, majd jött a sétálás, szemügyre vettük az összes nyomógombot és, ha már nagyon unalmas volt minden, akkor anya elõvarázsolt egy új apró játékot. Az utazás elõtt vettem néhány apróságot (könyv, baba puzzle, stb.), amik nem helyfoglalóak és az újdonság varázsával hatnak és segítségükkel újabb 10-15 perc nyugalom nyerhetõ. Egyébként, ahogy a bejegyzés elején is írtam, Ádi nagyon jó fiú volt, szóval az elsõ nagy utazásunk mindenképpen pozitív élmény… bátran nézünk elébe a következõknek!
Várom a ti tapasztalataitokat, ötleteiteket! Írjátok meg kommentben, ha tudjátok a tutit!
*****
Majmos elõke és kistányér: Monkie.