Túrós smarni vérbarackkal
sponsored links
A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlõre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)
Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörû szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befõttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.
Volt tegnapról finom, sûrû, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.
Hozzávalók 4 fõre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evõkanál sûrû, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt
4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evõkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evõkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfûszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz
A barackfõzéssel kezdjük. *
Begyújtottam a sütõt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverõvel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól mûködött.)
A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegõs maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfõzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.
* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem fõni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfûszeggel. Hagytam erõsen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdõbe tettem, s aztán a hûtõbe. A friss, meleg smarnit a behûtött barackkal tálaltam.
(Finom és gyors desszert, bár legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érzõdött ki. Simán tejjel ugyanilyen finom lett volna... Szóval legközelebb normále túró, plusz tej és tejföl. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni.)