Évek Ăłta csĂśppnyi lelkiismeretfurdalĂĄssal készĂ­tem a morzsĂĄs almĂĄt desszertnek, mert a fiam ebbĂľl mindig kimarad. Mi hĂĄrman nagyon szeretjĂźk, Ăľ pedig ilyenkor csak a csokis fiĂłkban kotorĂĄszik (na, aaaaaannyira azért nincs ettĂľl kétségbe esve...). MostanĂĄban azonban annyiféle tĂşrĂłs pite prĂłbĂĄlkozĂĄsom volt, hogy valĂłszĂ­nĂťleg ennek kĂśvetkeztében bekattant az agyamba, hogy mi lenne, ha ugyanabbĂłl a morzsĂĄbĂłl, amibĂľl a mienk készĂźl, neki is Ăśsszehoznék valamit. A gondolatot tett kĂśvette, az eredmény pedig minden vĂĄrakozĂĄst felĂźlmĂşlt. BĂĄr mi csak a kĂłstolĂłig jutottunk igazĂĄbĂłl, mert a gyereknek nagyon Ă­zlett, Ă­gy sok esélyĂźnk nem maradt tovĂĄbbi csemegézésre.

A recept tehĂĄt ugyanaz, mint a morzsĂĄs almĂĄnĂĄl, azzal a kĂźlĂśnbséggel, hogy itt a tésztĂĄhoz hozzĂĄadtam 1 tojĂĄs sĂĄrgĂĄjĂĄt is és valĂłban tésztĂĄvĂĄ gyĂşrtam a hozzĂĄvalĂłkat, amit aztĂĄn pĂĄr percnyi "fagyasztĂĄs utĂĄn reszeltem a tepsibe. A 25 dkg tĂşrĂłhoz, egy kis ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2011/11/08/turo...