A tĂşrĂłt, a tojĂĄs sĂĄrgĂĄkat ĂŠs a bĂşzadarĂĄt ĂśsszekeverjĂźk, ĂŠn egy ĂŠjszakĂĄt hagyom a hĂťtĂľben pihenni. MĂĄsnap Ăśsszekeverem a felvert tojĂĄs fehĂŠrjĂŠkkel, ĂŠs forrĂł vĂ­zben kifĂľzĂśm a gombĂłcokat. VanĂ­liĂĄs cukros tejfĂśllel szeretjĂźk.

MedvehagymĂĄzzunk, megint:

Szervezkedésem megint nem hozott eredményt. A tegnapi napom szó szerint el lett cseszve, úgy kompletten az egész. Ilyenkor már a nem haragszom is hazugság lenne, már el sem keseredek rajta, már nem is nevetséges, csalódás? az minden napos, már megszoktam, már nem sírok annyit, hinni már nem hiszek, viszont nagyon tud fájni a folyamatos ezt kapsz, azt kapsz, segítek és semmi, nulla. Soha egy kis meglepi, kedvesség. Mindig minden fontosabb, és miért csinálom? Nem tudom, talán még mindig küzdök a múltért. És mert sok a közös, mert elvesztettem és ezt kaptam. Lassan feladom a harcot, már tudok nemet mondani(néha). Persze, titokba reménykedek, megváltozik minden, olyan lesz mint az elején.

Szóóóóval, a tegnapi katasztrofålis nap utån, úgy volt, hogy Anyuval megyßnk holnap hagymåzni, de mivel låttam hogy rossz idþ lesz, úgy dÊl tåjÊkån gondoltam egyet, hirtelen felindulåsból beÜltÜztßnk Ês elindultunk.

Oda ĂŠrve ez a lĂĄtvĂĄny fogadott!

Senki!

Nem hittem a szememnek. Nem ĂĄlltak sorban, egymĂĄs utĂĄn az autĂłk. Egy kanyarral odĂŠbb, azĂŠrt ĂĄllt kĂŠt autĂł, de senki mĂĄs. Nagyon jĂł ĂŠrzĂŠs volt.

Furcsa volt. Mikor idĂŠn elĂľszĂśr jĂśttem ĂŠs a tĂśbbi alkalommal is mĂŠg minden szĂźrke volt. LegelsĂľ alkalommal olyan volt, mintha egy idegen helyre mentem volna. Most ugyan ez az ĂŠrzĂŠsem volt, szĂŠpen kizĂśldĂźltek a fĂĄk, 

mĂĄs lett minden.

SzokĂĄsunkhoz szerint, ĂĄtmentĂźnk a kis patakon, a fenyĂľ erdĂľn keresztĂźl, a kis rĂŠten ĂĄt, a szalmabĂĄlĂĄk mellett, a vadĂĄszleshez ĂŠrtĂźnk ahova Anita mĂĄr mĂĄszott is fel. Nem mentem utĂĄna, Ă­gy expressz gyorsasĂĄggal siettette hogy vegyem le. Mondtam neki elĂľbb vĂŠgezzĂźnk szedĂŠssel utĂĄna, arra megyĂźnk amerre akar. 

Most megint nehĂŠz volt a szedĂŠs. Szezon elejĂŠn kevĂŠs volt a medvehagyma, most meg mĂĄr Ăśreg.

VirĂĄgot is szedtĂźnk egy csokorral, az itthon mĂŠzbe kerĂźlt.

VĂŠgĂŠn visszamentĂźnk mĂŠg a szalmabĂĄlĂĄkhoz, ĂźcsĂśrgĂśtt kicsit. MĂŠg emlĂŠkeztem kicsit tĂĄvolabb kisebb medvehagyma csoport volt, oda mentem, mĂŠg ĂŠrintetlen volt, ott mĂŠg szedtem kicsit. Anita is utĂĄnam jĂśtt, ĂĄtmentĂźnk egy mĂĄsik patakon ĂŠs mĂĄr ĂŠn mondtam, hogy menjĂźnk haza. 

Visszafele beugrottunk PĂłtanyum AnyukĂĄjĂĄhoz, beadtuk a mĂşltkori kĂŠpeket.

IdĂľben ĂŠrtĂźnk vissza mĂŠg nĂŠptĂĄncra, bĂĄr reggel kĂŠrdeztem AnitĂĄt ĂŠs nem akart menni. Most bementĂźnk, nem kĂŠrdeztem semmit, csak levetkĂľztettem ĂŠs bekĂźldtem. VĂŠgig tĂĄncolta az ĂłrĂĄt, pedig reggel 7-kor kelt, az erdĂľben is voltunk hĂĄrom ĂłrĂĄt, ĂŠs nĂŠptĂĄnc utĂĄn mĂŠg a szomszĂŠdban is jĂĄtszottak.

Ma ĂŠn is elfĂĄradtam. 

Persze medvehagymĂĄs tĂşrĂłkrĂŠm azonnal elkĂŠszĂźlt, 1 kilĂł tĂşrĂłbĂłl, hogy mindenkinek jusson.