Tölgymakkliszt készítése
sponsored links
A tölgymakk (mindegyik hazai tölgyfaj makkja) ehetõ, ha kiáztatjuk belõle a keserû csersavat és megsütjük vagy megfõzzük. Nagyon régen fõként mint ínségtáplálék szerepelt a táplálkozásban, és itt-ott erdei emberek, pásztorok is ették pl. parázson sütve. Új idõk új szelei hatására viszont ma már az is elõfordul, hogy nálunk is lehet kapni pl. távol-keleti tölgymakklisztet. Nem kell a búzaliszthez hasonlítani, nem lesz belõle szép magas kenyér, de kipróbálható. A csersav kiáztatása fontos, a csersav nagy mennyiségben mérgezõ. A makkot az indiánok is ették, néhol tiszta vizû patakba tették egy zsákban, és otthagyták, így áztatták ki a keserû anyagot.
Gyûjtése: A hazai erdõkben az erdészetek engedélyhez kötik a a makkok gyûjtését, fõként azért, mert mint szaporítóanyagot felvásárolják, és ez esetben nem árt tudniuk, honnan származik a makk.Gyûjtése tehát engedéllyel, vagy saját erdõben, saját birtokon lehetséges. Legelõn álló fák alatt is a tulajdonos engedélyével.
Sok olyan tölgyesben jártam, ahol terítve van makkal az erdõ alja, ropog a talpunk alatt, még a vadak sem tudják mind megenni. Úgy gondolom van bõven, így tehát nem okozhat nagy kárt, az, aki szed egy-egy kosárral. Ha valaki szeretne gyûjteni - és szabályosan - biztosan kap engedélyt.
Gyûjteni akkor lehet, amikor már lepotyog, akár zölden is, mert gyorsan bebarnul, beérik. Nagyon sok kukacos van, érdemes nézni a lyukakat. Gyûjtés után száraz, szellõs helyen lehet érlelni, kiszárítani, hogy ne penészedjen be.
Feldogozása: Az érett barna makkokat kalapáccsal feltörjük, majd az egészséges magokat bõ vízben kell áztatni, egy-két naponta cserélni rajtuk a kiázó csersavtól barnává váló keserû vizet.
Ha már egyre kevéssé barna a víz, és kóstolva sem keserû a makk, akkor megszárítás után lehet a magokat darálni.
Felhasználása: diószerûen magként, vagy lisztszerûen. Érdemes más liszttel vagy magõrleménnyel keverni.