sponsored links

Azt mondjĂĄk emberi dolog tévedni... De néha jĂłpofa eredménye van! Mert mi tĂśrtént két napja? Aszondja Seafalconné:
- Isti vegyél ki lecsĂłt a fagyasztĂłbĂłl.
Ideje elfogyasztani a tavalyit, mire megjĂśn az Ăşj szezonja. Ez okés. Kivettem. Volt egy kevés maradék pĂśrkĂślt (a fiĂşk mĂĄr kirĂśppentek, és csudĂĄk csudĂĄja, kiderĂźl, hogy tud lenni maradék pĂśrkĂślt), Ăşgy hiszem senki nem mondja, hogy a lecsĂłval nem szabad ĂśsszehĂĄzasĂ­tani!
Az asszonykĂĄm nekiĂĄllt fĂľzni.
A lecsĂłt kitĂśltĂśtte a zacsekbĂłl, keveri, kavarja, valami gyanĂşs, de rohadtul. Hozza az egyik zacskĂłt, amiben maradt egy kevés lecsĂłnak lĂĄtszĂł izé, azaz izének lĂĄtszĂł lecsĂłnak gondoltsĂĄg...
- Szerinted ebben a zacskĂłban mi volt?
MegkĂłstoltam.
- SĂźtĂľtĂśk pĂźré.
Akkor jĂł.
Most ki fog derĂźlni, hogy milyen kirafinĂ­rt az Ă­zlésĂźnk, és kulinĂĄrisan elĂľvezetjĂźk a lecsĂłs sĂźtĂľtĂśkĂśt. Vagy a sĂźtĂľtĂśkĂśs lecsĂłt. Természetesen a pĂśrkĂślt mĂĄr benne volt.
Nos, az ebédre szĂĄnt biomassza finom lett, csak, hogy is mondjam... egy kicsit tĂşl krémes lett. Ezért azt talĂĄltuk ki, hogyha a lecsĂł ...