Tésztaszósz 13 fûszerrel
sponsored links
Már 20 liter paradicsomlénél tartok. Tudom, hogy ez semmi ahhoz képest, amit fénykoromban tettem el. Másfél mázsa paradicsomot is feldolgoztunk 20 évvel ezelõtt. Aztán csak bementünk a kamrába, leemeltünk egy üveggel, és már ittuk is. Késõbb a család beleunt, mostanában csak fõtt ételekbe használom elsõsorban: paradicsomos húsgombóc kölessel és anélkül, leves készül belõle. Ízesítõül keverek a zakuszkába vagy a gombapörköltbe.
Viszont még nem készítettem tésztaszószt. Ha télen bolognai az ebéd, akkor csak egy kis üveggel használok, és közben ízesítem. Gabojszánál most megtetszett a télire készített tésztaszósza, és én is nekiláttam.
Hozzávalók:
6 liter paradicsomlé
2 púpozott evõkanál só
1 fej fokhagyma
1 csokor bazsalikom
1 csokor petrezselyemzöld
2 szál zellerlevél
1 púpozott evõkanál morzsolt majoránna
1 teáskanál õrölt római kömény
1 teáskanál evõkanál õrölt fahéj
1 evõkanál méz
Nagyméretû teatojásban a következõk:
3 babérlevél
3 babérlevél
3 szem szegfûszeg
1 teáskanál koriandermag
1 teáskanál szemes bors
1 mokkáskanál mustármag
Elkészítés:
A teatojás tartalma kivételével kb fél liter lében botmixerrel pépesítjük a többi hozzávalót. Belekeverjük a paradicsomlébe, a teatojást a fazék szélére akasztjuk, és fõzzük, fõzzük, fõzzük. Majd üvegekbe töltjük, és...én egy leheletnyi nátrium-benzoátot tettem bele, mert meleg a kamra, nem mertem anélkül. És nem értem el a kívánt sûrûséget, mert meguntam félidõben. Úgy voltam vele, hogy majd sûrûre fõzöm, amikor felhasználom. Másnap ki is próbáltam, ízlett a családnak.
Itt látható a bal oldalon a késztermék. Jobb oldalon a tiszta paradicsomlé. Persze le kellett volna áztatni a papírt, egységesíteni az üvegeket stb stb stb. Majd jövõre.:)
Bibliás elmélkedés:
A paradicsomról kézen fekvõ lett volna az Éden kertrõl írni, hiszen azt gyakran Paradicsomnak hívjuk. Mégis mást választottam. A kerti munkához kapcsolódik a Csendes Percek címû kiadvány egyik áhítata. Már idéztem innen a padlizsános piténél.
"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat!" (Zsoltárok 5.2)Nehéz hét volt. Júliusban nagyon sok a munka a veteményeskertben. Úgy tûnt, hogy szünet nélkül szüreteltünk, hámoztunk, törtünk és ástunk.
Szombat reggel, miután végeztem a befõzéssel, a 15 mérföldre levõ városba kellett hajtanom, hogy elintézzek néhány dolgot. Vezetés közben mindig rádiót szoktam hallgatni, de mivel egész héten a sok munka miatt nem volt idõm az elcsendesedésre, ezért úgy határoztam, hogy imádkozom és elmélkedek vezetés közben.
Elõször Isten oltalmát kértem az úton, majd gyülekezetünk tagjaiért imádkoztam. Megköszöntem Isten jelenlétét és csendességben vezettem tovább.Nehéz szavakkal kifejezni, de az Istennel való csendesség olyan volt, mintha egy jó baráttal lettem volna, akivel úgy megértjük egymást, hogy szavak nélkül is élvezzük egymás társaságát.
Hazafelé tartva automatikusan a rádió gombjához nyúltam. Hamar meggondoltam azonban magam. Miért ne folytatnám az áldott együttlétet? Isten jóságán elmélkedve és teremtett világát csodálva kipihenten érkeztem haza.
IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg, mennyei Atyánk, hogy kizárunk mozgalmas életünkbõl. Szólíts vissza kérünk, ha eltévelyedünk. Jézus nevében kérünk. Ámen.
-Csendességben közelebb kerülünk Istenhez.-June S. Morris (Georgia, USA)