sponsored links

A szĂŠp kĂŠpet Rebeka csinĂĄlta. 
Na, szĂłval most kĂźlĂśnĂśsen hosszĂş leszek, mert igen, akarok rĂłla beszĂŠlni. Akit meg nem ĂŠrdekel, ne olvassa:) ugorjon a szĂĄzalĂŠkjelekig. AmiĂłta megvan a tĂŠsai hĂĄz, azĂłta ĂĄbrĂĄndozunk arrĂłl, hogy kĂŠne valahovĂĄ egy jĂł nagy asztal, ami kĂśrĂŠ elfĂŠrnĂŠnk nyolcan, tĂ­zen. A hosszĂş tornĂĄcunk erre nem alkalmas, mert keskeny. KettĂľnknek tĂśk kĂŠnyelmes, de mĂĄr nĂŠgyen is szĂťkĂśsen fĂŠrĂźnk el egy asztalnĂĄl, tĂśbbrĂľl mĂĄr nem is beszĂŠlve.



CsinĂĄlt DT mĂĄr rĂŠg egy asztalt kĂŠt paddal a diĂłfa alĂĄ, szuper helyen van, tavasszal napos, nyĂĄron ĂĄrnyĂŠkos, kĂśzel is van mindenhez, jĂł a kilĂĄtĂĄs, de ez igazĂĄbĂłl szintĂŠn nĂŠgy szemĂŠlyes, ha nagyon Ăśssze akarunk bĂşjni, akkor hat. De ennĂŠl tĂśbben tutira nem.


Erre a cĂŠlra lett volt ĂŠpĂ­tve egy szaletli (barĂĄtaink szerint szatellit avagy szultĂĄneum), de nem jĂśtt be, nem szeretĂźnk addig menni, ha le akarunk Ăźlni enni. SziesztĂĄzni viszont tĂśkĂŠletes, szĂłval most kĂŠt ĂĄgy van benne.



És akkor most jĂśtt a kĂśvetkezĂľ  variĂĄciĂł, hogy akkor a tornĂĄc legvĂŠgĂŠt szĂŠlesĂ­tsĂźk ki annyira, hogy elfĂŠrjen rajta egy nagy asztal. Az aljzat, avagy a dobogĂłrĂŠszt mĂĄr el is kĂŠszĂźlt, szĂłval most van egy hĂĄromszor hĂĄrommĂŠteres tuti jĂł helyen lĂŠvĂľ ĂźcsĂśrgĂľ tornĂĄcunk, itt mĂĄr tĂŠnyleg egyszer el fog fĂŠrni egy nagy asztal. MĂĄr ha lesz. A rĂĄnk szokĂĄsos mĂłdon van kĂŠsz: alul szinte teljesen, mĂĄr csak egy-kĂŠt rĂŠteg lazĂşr hiĂĄnyzik, a teteje nem csak azĂŠrt nincs kĂŠsz, mert lustĂĄk vagyunk, hanem azĂŠrt sem, mert mĂŠg nem talĂĄltuk ki, hogy legyen, hogy legyen is meg ne is (esĂľ ellen vĂŠdeni kĂŠne, a kilĂĄtĂĄs ellen meg nem, de azĂŠrt a plexi nem jĂśn be). Nagy asztal mĂŠg sehol. Mindenesetre hasznĂĄlhatĂł. És felavathatĂł.
És erre az avató bulira hívtuk meg a Gábiékat. Vacsira. Tulképp már elõre lehetett tudni, hogy zûr lesz, mert rossz volt az idõzítés. Mi már péntek este lementünk, szombaton feljöttünk Pestre színházba, irtó késõn értünk vissza, és vasárnap este volt a buli (ez a hosszú pünkösdi hétvége volt). Még az is hozzátartozik a történethez, hogy ha DT-sal együtt megyünk le, akkor nemigen szoktunk húsfélét vinni, és agyament finom dolgokat szoktunk enni, két emberre egy vasserpenyõben isteni dolgokat lehet csinálni. De tudom, hogy mások általában húsevõk, szóval ha vendég jön, akkor húsételt szoktam fõzni. Tésán az egyszerûség kedvéért mindenki gulyáslevest és palacsintát szokott kapni, nem is olyan felszerelt a konyha, és kedvem sincs nagyon faxnizni sok emberre. Most is pont ezt terveztem. De súlyos gondjaim voltak a hozzávaló hússal. Mindig is nyûgös voltam húsügyben, nyers húst eleve nem szívesen szállítok ilyen melegben (illetve olyan melegben, ami akkoriban volt), még sok-sok jégakuval, hûtõtáskában sem. Nyers húst nem tartok órákig még a hûtõszekrényben sem. Fagyasztott húst nem utaztatok, csak akkor, ha úgyis fel akarom engedtetni, nyilván nem dugom be egyórás utazás után a fagyasztóba, akkor sem, ha addig hûtõtáskában, jégakuval utazott. Szóval nem találtam a megoldást. Pénteken levitt nyers hússal vasárnap este nem etetek vendéget. Elõre megfõzni sem tudtam semmikor: pénteken késõn értünk le, szombaton hamar indultunk a színházba (elõtte gyereket mentettünk). Fagyasztó ugye nem játszik, ráadásul a tésai kis fagyasztó egyáltalán nem hût mínusz húsz fokra. Szóval gondoltam, hogy majd szombat éjszaka, színház után veszünk az esztergomi teszkóban (igen, ott sem veszek húst általában, de gondoltam, egyszer talán megreszkírozhatom, legfeljebb veszek valami füstölt árut, ha nem szép a friss, egyébként is vendégnek megy). Szóval amikor mentünk felfelé a Pestre a színházba, csekkoltam, hogy pünkösd ide, pünkösd oda, nyitva van a teszkó (0-24-es egyébként). Ha nem lett volna nyitva, akkor talán felmarok egy fagyasztott csirkét otthon (úgyis kb. a házunk elõtt mentünk el). De aztán Esztergomban meg már be volt zárva a bolt, pedig bõven éjfél elõtt értünk oda. Azóta is kínoz a kérdés, hogy vajon mikor és miért zárt be? Tudom, hogy ilyen sátoros ünnepeken bezárnak a multik, de miért pont szombat éjjel 11-kor? miért nem éjfélkor? Ki tudja?
Na, szóval ott álltam másnap több tonna zöldséggel, és igen kevés húsnemûvel, olyan félkilónyi angolszalonnával és pár szál kolbásszal. Amibõl még mindig összejöhetett volna egy jó leves, de aztán amikor felmentem a Gábiékhoz, akkor irtó kedvesen felajánlottak a vacsihoz egy jó nagy adag frissen szedett rókagombát, és persze ez volt az oka mindennek. Többfogásos meleg vacsorához (füstölt húsos leves bográcsban, rókagombamártás valamivel, stb., stb.) nem éreztem magamban erõt, és így hosszú lamentálás után sikerült életem legszarabb vacsoráját összehozni: a terv az volt, hogy minden kikerül az asztalra, és ki-ki azt eszik, amit akar, nem lesz ugrálás, szaladgálás, tányérbegyûjtés. Az elõételrész rendben is volt (isteni olívaolaj az igaziolívától, kenyér, kecskesajt, DT-féle sajt, ilyesmi), akkor kellett volna abbahagyni. Volt még ugye a rókagombamártás, amit elég nehéz lett volna elrontani. A húsféleségeket feldaraboltam, és fõztem-sütöttem, csak arra nem gondoltam, hogy a masszív, füstölt angol szalonnánkat legalább három órán át kellett volna fõzni a sütés elõtt, szóval nem elég, hogy kevés volt, hanem még kõkemény is . Az étkezés fénypontja lett volna a sokféle sült zöldség. Órákig daraboltuk a gyerekekkel a több tonna zöldet, amibõl aztán DT bográcsban karalábélekvárt (kedves vendégünk szerint) fõzött, mert hogy ilyen mennyiségû zöldséget nem lehet sütni, csak sok pici adagban. Én nem tudtam felügyelni, mert közben kereskedelmi mennyiségû újkrumplit sütöttem a konyhában serpenyõben a gombához (sütõ nincs kint). A karalábélekvár tényleg undorító volt, a színe is, meg az állaga is. Ja, és lett volna még ez leves (lassan tényleg eljutunk a receptig), de erre már egyszerûen nem volt idõ. Szóval a leveske össze volt rakva, de kellett volna hozzá tüzet rakni, és arra nem volt már idõnk és energiánk (bográcsolni egy régi fürdõszoba-kályha alján szoktunk, oda nem fért volna el a leveses edény). Tehát ez az a leves, aminek csak annyi köze van a fenti több kilométeres szöveghez és a vendégséghez, hogy addigra nem készült el. De másnap igen, és tényleg nagyon-nagyon finom volt! - És hogy ne kínozzon senkit, a desszert jó volt, nem palacsinta, mert azt éreztem, hogy zûr lesz, és már senkinek sem lesz kedve és energiája sütögetni a tûz mellett, hanem tejszínes gyümölcsrizs volt szigorúan ribizlimentes rote grützével meg csokiszósszal, és ebbõl végre ettek a gyerekek is (fõleg a csokiszószból:))

%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%
Ehhez a leveshez tulajdonkĂŠppen csak ez a kis ĂśntĂśttvas edĂŠnyke kell, de nyilvĂĄn megteszi egy lĂĄbatlan is, ha teszĂźnk alĂĄ kis kĂśveket lĂĄbacska gyanĂĄnt. Ezt egyĂŠbkĂŠnt a Mountexben lehet kapni, ĂŠs ĂŠrdemes rĂĄ beruhĂĄzni, mert nagyon jĂł kis edĂŠnyke. Nem is tudom, hogy nekĂźnk a kicsi vagy a nagyobb mĂŠret van-e. Belerakunk mindenfĂŠle zĂśldsĂŠget ĂŠs zĂśld fĂťszert, amit talĂĄlunk, mondhatni telerakjuk vele. Krumpli, rĂŠpa, gyĂśkĂŠr, zeller, ebbe kerĂźlt mĂŠg egy kis szĂĄrĂ­tott rĂłkagomba meg egy-kĂŠt darab a GĂĄbikĂŠk rĂłkagombĂĄjĂĄbĂłl. PĂĄr ĂĄgnyi friss oregĂĄnĂł. SĂł, ĂľrĂślt fekete bors. Egy icipici szalonnahĂŠj nagyon jĂłt tesz neki, de ez alapvetĂľen zĂśldsĂŠgleves, nagy darab mĂĄr nem ĂĄll jĂłl neki. FelĂśntjĂźk vĂ­zzel. Oda kell rakni a tĂťz mellĂŠ, ĂŠs villĂĄmgyorsan megfĂľ benne a leves, nagyon-nagyon finom lesz.  Van egy hasonlĂł mĂŠretĂť kis cserĂŠpedĂŠnyĂźnk, amit szintĂŠn nyĂ­lt lĂĄngon lehet hasznĂĄlni. A mĂşltkor versenyeztettĂźk a kĂŠt edĂŠnyt, ĂŠs abban sokkal-sokkal tovĂĄbb kell fĂľzni. Az is nagyon finom egyĂŠbkĂŠnt, csak azt nem ĂŠrtem, hogy az ĂśntĂśtt vasban miĂŠrt kĂŠszĂźl el annyival hamarabb. NyilvĂĄn mĂĄs hĂľfokra melegszik fel a kĂŠtfĂŠle edĂŠny.

Napi cukinak meg, csak hogy tartsuk a szokĂĄst, egy tĂśkĂŠletesen ide nem illĂľ kĂŠp. A szĂŠp, kedves, okos ĂŠs majdnem bĂĄtor NyikĂĄrĂłl, aki az egyik legcukibb reggeli sĂŠtapartnerĂźnk.
A szĂŠp kĂŠpet pedig a gazdi csinĂĄlta.