Téli húspástétom
sponsored links
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezõket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
(Kosztolányi Dezsõ)
Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendõimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek elõtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitõl kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelõtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.
Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélõdésének fontos szereplõi a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja õket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betûk viszont elvesztették a jelentésüket számára.
Én az olyan naptárt szeretem, ami kötõdik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Idõn nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki ...
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezõket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
(Kosztolányi Dezsõ)
Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendõimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek elõtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitõl kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelõtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.
Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélõdésének fontos szereplõi a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja õket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betûk viszont elvesztették a jelentésüket számára.
Én az olyan naptárt szeretem, ami kötõdik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Idõn nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki ...