Tárkonyos bográcsgulyás csipetkével - nagyanyám pityókás tokányának a sikertörténete
sponsored links
Amint ígértem, közzéteszem a többszörösen díjnyertes tárkonyos bográcsgulyásom receptjét többféle mennyiségben, ugyanis olvasóim közül többen is kérték, hogy különféle adagokban írjam le a receptet. Ám, elõbb mesélnék keveset errõl a tokányról. Nos, az eredeti recept - mint már sokan tudjátok - nagyanyámtól származik, õ ugyanis hajdanán, amikor megállt a konyha közepében, csípõre tette a kezét és kijelentette, "Assincs mit fõzni mára", mindig ez a tokány került ebédre az asztalra. A magyarázat roppant egyszerû, ugyanis, amikor egy hajdani tisztességes székely háztartásban úgymond "semmi nem volt, mit asztalra tenni", akkor is volt a kamrában egy darab szalonna, egy rõfnyi kolbász, darabocska füstölt oldalas, sóban eltett hús, hogy a pityókát, hagymát, lisztet, tojást és a fûszereket ne is említsük. Ez volt tehát a kiinduló alap, amikor "semmi nem volt a ház körül". Nyílván ez a mai világban egészen másként fest, hiszen a mostani háziasszonyok többsége arra rendezkedett be - sajnos már Székelyföldön is -, hogy bármit megvásárolhat a bevásárlóközpontokban, a piacon, vagy a sarki boltban, ami a fõzéshez szükséges. Na, de kanyarodjunk vissza a bográcsgulyás sikertörténetéhez, ugyanis ezt a bográcsost többször, több fõzõverseny keretében is megfõztem, és mindannyiszor díjat nyertem vele. Legelõször 2003-ban vagy 2004-ben a gyergyóalfalvi Gazdanapon az Új Kelet hetilap csapatával fõztem meg egy novemberi napon, kegyetlenül hideg volt, esett a havasesõ, fújt a szél, a fa vizes volt, alig lehetett a bogrács alá begyújtani, de elhoztuk az elsõ díjat. Ekkor még álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha is ...