Az Ăşgy volt, hogy mĂĄr ĂľsidĂľk Ăłta vĂĄgytam arra, hogy portobellot egyek. És akkor tessék, szembejĂśtt velem a bevĂĄsĂĄrlĂłkĂśzpontban: és nem csak egy, hanem sok méretben, kicsi, kĂśzepes, nagy. Így gyorsan vettem nagyot, amit abban a pillanatban még nem tudtam, mire tudnĂĄm fordĂ­tani, de itthon kitalĂĄltam. Némi magyarĂĄzat azért azt hiszem szĂźkséges: a portobello, vagy ahogy itt hĂ­vjĂĄk portabello- egy, a csiperke csalĂĄdjĂĄba tartozĂł gombafajta, egyesek szerint nagyra nĂľtt csiperke. Itt olvashattok rĂłla bĂľvebben! Létezik fehér és barna szĂ­nben, én most ez utĂłbbit vettem. Viszont elkészĂ­tése sorĂĄn nem szabad a héjĂĄt eltĂĄvolĂ­tani, abban van sok értékes Ă­zanyag. Éppen ezért szerintem az Ă­ze mĂĄs, mint a csiperkéé, de a recept természetesen azzal is mĂťkĂśdik. A pecorino pedig egy nagyon kemény juhsajt, amelynek a csĂ­pĂľssége Ăşgy gondoltam passzol a portobelloval. A tetejét pedig ropogĂłsra ĂĄlmodtam meg ennek a gombĂĄnak, ezért a sajttal kevert zsemlemorzsĂĄt nem a tĂśltelékbe, hanem ennek a tetejére szĂłrtam, hogy olyan legyen a sĂźtés végén, mintha pirĂ­tĂłst morzsoltam volna rĂĄ.

HozzĂĄvalĂłk 2 személyre:

sponsored links