TÖKÖS PIZZA, TÖRÖK AYRAN és sztori
sponsored links
A 90-es évek legvégén egy Daciával , sátrakkal, útikönyvekkel és rengeteg bátorsággal Törökországba autóztunk. Életem elsõ nagyon külföldi vakációja volt, a zsebemben 1000 német márka, a szívemben egy hatalmas szerelem, az eszemben egy olthatatlan kiváncsiság egy különleges, sosemlátott ország iránt. Hosszú lenne elmesélni az 5000 km-es viszontagságos, de csodálatos 20 napos nyaralásunkat, nem is fogom, ennek az emléke halványodott már, de amúgy mindig a szívemben marad.
Mielõtt elindultunk volna, a tapasztaltabbak a lelkünkre kötötték, hogy semmi esetben se igyunk csapvizet. Így tonnaszámra vásároltuk az ízetlen palackozott vizet és valamilyen török gyártmányú ragacsos, citromos üdítõt. A nagy mennyiségû folyadékbevitel ellenére folyamatosan szomjasak voltunk.
Ekkor, szinte véletlenszerûen rátaláltunk az ayranra, egy út melletti bodegában, ahol az utcán üldögélõ szakállas török öregember szürcsölgette és szívbõl kínálgatta nekünk. Ez a sózott, vizezett, jégkockával tálalt joghurt lett aztán a megmentõnk az út hátralevõ részén. Az ayran lehûtött és nem voltunk többé szomjasak. Mondanom sem kell, hogy végül csapvizet is ittunk, nem is keveset és gyomormérgezést már csak hazafele jövet, a román tengerparton elfogyasztott majonézes szendvicstõl kaptunk. Emiatt, már közel az otthonunkhoz, kénytelenek voltunk meghosszabbítani a vakációt és egy szállodai szobában lábadozni még 2 napot, amíg haza nem tudtunk utazni.
Az ayrant pedig próbáljátok ti is ki!
Nézzük azt a pizzát:
Elkészítettem a kovászt 1,5 dkg élesztõbõl, fél csésze langyos vízzel, pici cukorral és pár kanál liszttel. Amikor ...