TÖKBÉL RÁNTOTTA
sponsored links
Fiatal asszony koromban kiadtunk bérbe egy szobát egy diáklánynak, hogy valamivel pótoljuk az akkor sem kevés lakáshitelünket.
Így került hozzánk egy marosvásárhelyi hölgyike, aki az én akkori ízlésemnek finoman szólva extrém volt. Egy délután, amint hazaértem, hát látom, hogy egy irdatlan fõzõtöknek kikaparja a zsenge belét és a húsát bedobja a szemétbe. A szerencsétlen, gondoltam én, fogalma sincs mi a teendõje, hát gyorsan beavatkoztam a konyhai ügyködésébe. Akkor tudtam meg, hogy õ a tök húsát egyáltalán nem eszi, s az egész zöldségbõl csak a csemegének számító belét fogyasztja.
Azóta én is elkészítem a tökbelet, ahogy tõle tanultam, de a húsát azért nem dobom el soha, annak is mindig megvan a helye az étkezésünkben.
Megdinszteltem kevés olajon egy kis fej vöröshagymát, majd amikor pirulni kezdett hozzáadtam egy fõzõtök kivájt, zsenge belét. Vigyáznunk kell, hogy a magja még ne legyen kemény, akkor már nem jó.
Tovább dinszteltem, sóztam, borsoztam, folytonosan ...