Magyar Elek Ă­gy Ă­r a levesrĂľl, az 1932-ben megjelent kĂśnyvében: "A tyĂşklevesrĂľl sohase mondjunk le, valahĂĄnyszor alkalmunk nyĂ­lik levével, omlĂłs fehér hĂşsĂĄval s a sok egyéb jĂłval, ami benne fĂľtt, hogy egyesĂ­tse erĂľit, Ă­zeit, zamatĂĄt a nemes cél érdekében. MidĂľn belemerĂ­tjĂźk csillogĂł kanalunkat, hogy vĂĄgyĂłdĂł szĂĄjunkhoz emeljĂźk, illatos pĂĄra szĂĄll felénk,s jelzi, mily magasrendĂť élvezet jut osztĂĄlyrészĂźl a kĂśvetkezĂľ pillanatban Ă­zlelĂľérzékĂźnknek. Mint mondottam, aranysĂĄrga szĂ­nĂť, sĂťrĂť, szinte olajszerĂť legyen ez a lé, az ember - sérelem ne essék az illendĂľségen - akaratlanul is csĂĄmcsogjon kicsit, amikor a végén a kanalat leteszi, mert kĂźlĂśnben talĂĄn Ăśssze is ragadna a szĂĄja széle a gyors kocsonyĂĄsodĂĄsra hajlĂł eledeltĂľl.(...)

Egy igen szép fél tyĂşkot talĂĄltam a tĂľlĂźnk kĂľhajĂ­tĂĄsnyira lévĂľ szĂĄrnyasboltban. Volt vagy két kilĂł, bĂľre halvĂĄnysĂĄrga, alatta jĂłl lĂĄthatĂł finom hĂşs, de lĂĄbak, mĂĄj, zĂşza, szĂ­v, nyak is lapult belsejében. A tyĂşkot kĂśzepes lĂĄngon feltettem fĂľni. Kis idĂľ mĂşlva jĂł ...

sponsored links