Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tudósítás a III. Kenyérlelke fesztiválról
sponsored links
Augusztus 20-án ismét önfeledten ünnepelt a Kenyérlelke fesztiválra érkezõ szakmai és laikus közönség (közösség?). Nagyszerû érzés volt csupa olyan ember között sétálni, akik vélhetõen ugyanazon céllal érkeztek a MOM Kult parkjába: szurkolni barátaikért, mámorba fulladni a kézmûves kenyerektõl, és rajongani azok megalkotóiért, imádott pékjeikért.
Akik exhibicionizmusuk fokától függõen annak rendje és módja szerint le is jöttek közénk: ki jézusimitátorként, ki lisztes kötényben, ki szerényen csak farmerban-ingben, keresve egy kis vakuvillanás-mentes helyet, faodut, kemence-mögét.
Eljött minimum 1000 ember, és ottragadt. Magába szívta a vákum, az az ûr, amit a kenyérhiányállapot hozott létre az elmúlt 40 év során.
Múltidézés
3 éve már, hogy rendes emberek megszervezik a Kenyérlelke fesztivált Budapesten. Ami évrõl-évre egyre jobb és jobb lesz. Köszönhetõen egyrészt a mozgalom alapító atyjának, Vajda Józsefnek, aki egyfajta Homo fermentumként társaival visszahozta a piacra a minõségi pékárut, másrészt a változó társadalmi igényeknek, a home made mozgalmak újraéledésének, az emberek igénynívója változásának.
Józsi megnyitón mondott szavai most is visszacsengenek a fülembe: azért vagyunk itt, hogy visszaadjuk a kenyér becsületét.
Ennél egyszerûbben nem lehet megfogalmazni a szakmai és a fogyasztói megújulás igényét. A fesztivál, túl azon, hogy a jelen lévõ vállalkozóknak bevételt és ismertséget hozott és a közönségnek szórakozást, a versenyzõknek izgalmakat nyújtott, adott egyfajta életérzést is, amelyet ha etetgetünk év közben, mint a jó kovászt, kitarthat a következõ augusztusig.
Hangulatjelentés
A MOM parkja a tragikusnak ígérkezõ idõjárás ellenére már a nyitás órájában csúcsra volt járatva. Míg a korábbi fesztiválokon jellemzõ módon az emberek átutazó fesztiválturistaként viselkedtek, aki ide most betért, zárásig nem tágított.
11 órakor már kritikus tömeg hömpölygött a gasztro sétányon; éhezõ hordákat alkotva rohantuk le az Anyukám Mondta és a marhapörköltes standokat, álltunk sörbe kézmûves sorért, ittunk rá 10 féle mentás szörpöt, vettünk Bánkúti búza lisztjét Szabóéktól, szomorúan néztünk farkasszemet a Panelpék kettõre utolsó morzsáig elhordott pultja elõtt a kisírt szemû Cseperkáló Józsival, és még sorolhatnám az útvonalon lévõ jobbnál-jobb helyeket.
A “kritikus” tömeg
Mindeközben szólt a zene, a jó kis faxnimentes zene – csak egy kicsit halkabbra vehette volna valaki, de a keverõnél sem volt senki, kenyérért mentek, nem volt kinek könyörögni.
Közben zajlott az otthonsütõk versenye, nem sokkal dél után már eredményt is hirdettek, majd fél négyre megszületett a pékségek rangsora is. (A cikk végén ott lesz a gyõztesek listája, sõt egyikükkel még mini interjút is készítettem, legépelem azt is.)
Míg az amatõr versenyzõk munkáit a hazai toppékségek képviselõi értékelték, a profikat minõsítõ zsûri magyar és külföldi séfek, pékek, szakírók legjobbjaiból állt össze. (Csak azt fájlaltam, hogy hölgyek nem kerültek a csapatba, hiányzott Limara és kolléganõinek a férfiúitól eltérõ ízlése, látásmódja.)
Zsûrizés kifulladásig
Szubjektív
Bár sok idõt töltöttem régi és új barátaim társaságában, többnyire egyedül csatangoltam. Figyeltem az embereket, és megdöbbentõ felismerésre tettem szert az itt töltött órák során: itt mindenki kenyérfanatikus. Már-már erotikus vonzalmat éreznek a jó illatú, nyirkos, ugyanakkor selymes bélzetû, napbarnította veknik iránt. Úgy ahogy én. Féktelen indulattal vetettük magunkat a kóstolóládákba kikerülõ kenyértorzókra, száz kéz nyúlt egyszerre utánuk, és faltuk, szagoltuk, gyúrtuk, ropogtattuk, angyali mosollyal az arcunkon.
Az itt tapasztalt/megélt mohóság más jellegû és indíttatású volt mint a Black Friday-ek agyatlan taposása. Felemelõ érzés látni, hogy az emberek ki vannak “éhezve” a jóra.
Úgyszintén meghatározó élmény volt azt látni úton-útfélen, hogy a vásári forgatagba elvegyülõ “sztárpékek” mennyi elismerõ, lelkes, ráismerõ, izgatottságot sugalló pillantásban részesültek. És jó volt látni közvetlenségüket, és azt, hogy otthonosan érzik magukat ebben a közegben.
Csak engem nem ismert fel senki, pedig még pólót is nyomtattam erre az alkalomra, és volt nálam egy tepsiszett ajándékként az elsõ rajongóm részére, aki persze szokás szerint most sem érkezett meg.
Tények
Még mielõtt elcsöppen az elsõ öröm- vagy bánatkönnyem, sietve visszaevickélek a tények tengerére. Merthogy még tengernyi adatot meg kell osztanom veletek: adós vagyok még a kategória-gyõztesek nevével, illetve a legnagyobb versengést kiváltó fehér/félbarna kategória gyõztesével készített villáminterjú kivonatos szövegével.
Gyõztesek és ítészeik
Nézzük elõször az otthonsütõk kategória-gyõzteseit:
Fehér/félbarna: 1.Thurányi Kata, 2. Kiss Bernadett, 3. Mester Miklós
Teljes kiõrlésû: 1. Sz. Kis Zoltán, 2. Kiss Bernadett, 3. Cseh István
Croissant: 1. Gyúrós János, 2. Hummel Tamás, 3. Zapletál-Dikó Mariann
Bagett: 1. Hernádi Zsolt, 2. Sz. Kis Zoltán, 3. Zapletál-Dikó Mariann
A pékségek közül pedig az alábbi nevezõk kerültek a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára:
Fehér/félbarna: Artizán
Teljes kiõrlésû: Pipacs Pékség
Croissant: G&D kézmûves cukrászat és pékség
Bagett: Pékmûhely
Beszélgetés a “királynõvel”
Hosszúra nyúlt beszámolómat a fehér kenyér kategória gyõztesével, Thurányi Katával folytatott beszélgetésem közzétételével szeretném zárni. A végére hagytam, mert szeretném, ha a cikkbõl legalább erre a pár mondatra emlékeznétek, és belõle bátorításra lelnétek ahhoz, hogy ti magatok is induljatok a jövõ évi versenyen.
Till Attila a gyõztes bejelentése elõtt a kategória királynõjének nevezte Katát, had’ éljek most én is ezzel a játékosan túlzó elnevezéssel.
Katát ismerem az elsõ Kenyérlelkérõl, akkor mint zsûritag, belülrõl láttam rá a mezõnyre, emlékszem, már akkor is kitûnt a mezõnybõl étkezési szénnel készült koromfekete kenyerével. Bájos volt, szerény, ugyanakkor extravagáns a “fellépése”. Ezért hát nem kellett sokat gondolkodnom azon az idei díjkiosztón, amikor megláttam a színpadon, hogy ki õ.
Kegyetlenül nehéz volt ebben a kategóriában gyõzni. 20 kenyér volt az asztalon, amibõl legalább öt szinte azonos színvonalat képviselt. Neki mégis sikerült. Kíváncsi voltam a csodareceptre és a készítési módra, de nem meglepõ módon, nem varázsigét diktált amikor a receptet mondta. Tudjuk, hogy a kenyérrel való foglalkozás több mint receptbõl való sütés. Nagyon egyéni, hogy ki hogyan bánik a tésztával. Ezért is nevezhetõ a kézmûves pékáru mûalkotásnak.
Az õ kenyere a következõ hozzávalókból állt össze: 500 g fehérliszt, 100 g TK búzaliszt, 450 g víz, 150 g híg kovász (50-50%-os). 24 órán át kell odafigyelni rá, többszöri hajtogatással nyeri el a tészta végleges állagát. Az érett tésztát cipóvá formázva, konyharuhával bélelt tálban keleszti készre, majd 250 fokos sütõben 45 perc alatt süti készre.
Arra a kérdésemre, hogy milyen lisztet használ, kitérõ választ adott, nem tudtam meg sajnos, de megnyugtatott, egyszerû, nem nagy márkának tartott, bolti forgalomban is kapható termékekkel dolgozik, véleménye szerint akinek van gyakorlata a kenyérsütésben, bármilyen lisztet meg tud szelidíteni.
Nevetve hárította el az életkorát firtató kérdésemet, ezért hát abban maradtunk – párja jóváhagyásával – hogy 23 éves. Ami viszont veszélyesen fiatal életkor ahhoz, hogy valaki címvédõ lehessen egy ilyen mezõnyben.
Lassan felsejlik elõttem egy újabb pályaelhagyó értelmiségi pék képe…
A Facebookon is fent vagyok, sõt van ott egy remek Ki Mit Süt csoportunk is. És itt is hozzászólhatsz ? olyan magányosnak érzem magam a saját oldalamon. Kérdezz, adj tanácsot, oszd meg élményeidet!
Kóstolgatom az Instagramot, kérlek, nézz be hozzám oda is!