sponsored links

Nem tudom, ez a bejegyzés hova illik? A fĂľzĂľs vagy a mesélĂľs blogomba? (-e?)...
Legyen mindkettĂľbe.
Az a helyzet, hogy a Lidliben vĂĄsĂĄroltunk, és normĂĄlis ĂĄron ĂĄrultak édeskĂśményt. Azonnal lecsaptam rĂĄ. Most mĂĄr tudom, hogyan hĂ­vjĂĄk ezt a mediterrĂĄn konyhĂĄban népszerĂť zĂśldséget, de sokĂĄig csak Ă­gy ismertem: finocchio. És mindez a legkedvesebb olasz vĂĄrosomhoz, Trieszthez kapcsolĂłdik.
Valamikor réges rég volt egyszer egy hajĂł, amit Ăşgy hĂ­vtak, hogy M/S Herend. GyĂśnyĂśrĂťséges, kecses hajĂł volt, méltĂĄn lehetett bĂźszke rĂĄ az AngyalfĂśldi HajĂłgyĂĄr! Ezen a hajĂłn szolgĂĄltam egyĂźtt az egyik kedves kollégĂĄmmal, megmondom én a nevét is, nem hinném, hogy megorrol rĂĄm (személyiségi jogaibĂłl kifolyĂłlag): SzabĂł Peti volt a sior, én meg a matrĂłz. Sokat jĂĄrtunk ki egyĂźtt, és egyszercsak rĂĄkaptunk arra, hogy kint vacsorĂĄzzunk. TalĂĄltunk egy kis éttermet, csalĂĄdi vĂĄllalkozĂĄs volt, afféle otthonos, amit tĂťzzel vassal irt az EU, helyettĂźk fémcsillogĂł pultok, mindenféle higiéniĂĄs elþírĂĄsoknak megfelelĂľ unalmas helyeket engedélyeznek. No de akkor még voltak jĂł helyek! Ez is olyan volt:
Az asztalokon kockĂĄs terĂ­tĂľ, egy kenyérkosĂĄr kis bucikkal, sĂłtartĂł, bors meg olĂ­va olaj és a borecet a szokĂĄsos tartĂłban. A tulaj felesége vagy a nagyfia jĂśtt felvenni a rendelést. Mi mindig ugyanazt kértĂźk:

- Calamaretti fritti, insalada, un quarto vino rosso. Harmadik alkalommal mĂĄr csak rĂĄkerdeztek, hogy ...