Ha valami új ételt teszek a repertoáromba, ami finom, édes és természetesen hizlal, akkor az anyukám általában nekiáll könyörögni, ne kényszerítsem arra, kóstolja meg, mert akkor rákap, és onnantól megint lesz még egy dolog, amit szeret, de amit igazából nem kellene. Így történt ez a minap is. Andalúziában nyaralt az egész család, és ezért stílusosan tortas de aceite-t, azaz olívaolajos korongokat sütöttem. Mama kerülgette a kis tallérjaimat, hõsiesen ellenállva nekik napokig, aztán egyik délután csak ráfanyalodott, szégyenszemre.

?OnnantĂłl minden reggel, amĂ­g el nem fogyott, elropogtatott pĂĄrat, egyszerre kettesĂŠvel, kĂśzben vegyes ĂŠrzelmeket tĂĄplĂĄlva irĂĄntam. EgyrĂŠszt elismerte, hogy a keksz valĂłban csodĂĄs, mĂĄsrĂŠszt szidott, mint a bokrot, hogy miattam hĂ­zik. MĂĄr megint. TehĂĄt errĂľl is ĂŠn tehetek.

[...] BĂľvebben!

Folytatás a blogon ... hazisafrany.blog.hu/2017/07/07/spanyo...