Az embernek szinte fĂźlig szalad a szĂĄja, ahogy kilép a tavaszi napsĂźtésbe. De aztĂĄn mégis a hĂł esik, Ăşgyhogy még tart a tél. Ahogy idebent is, mert a férjem Ăşjra beindult a fĂľzéssel, mĂĄrpedig ha Ăľ fĂľz, az azért ritkĂĄn fogyĂłkĂşrĂĄs... Tarja és savanyĂş kĂĄposzta toros kĂĄposztĂĄban egyesĂ­tve. MeglehetĂľsen vegyes a viszonyom ezzel az étellel. Kemény, mĂłcsingos, fĂľtt hĂşs darabokkal a vilĂĄgbĂłl ki lehet kergetni, mĂĄrpedig toros kĂĄposzta cĂ­mszĂł alatt ilyesmibe is sĂťrĂťn bele lehet szaladni. MĂĄsrészt a zsĂ­rban tocsogĂł, elviselhetetlenĂźl savanyĂş vagy sĂłs kĂĄposzta sem hoz lĂĄzba. SzĂłval nehéz a kedvemre tenni ebben a mĂťfajban. A férjemnek azonban ezĂşttal sikerĂźlt. A hĂşs sĂźlt jellegĂť volt, omlĂłsan puha, a kĂĄposzta kellemesen savanyĂş és az egész csak pont annyira zsĂ­ros, ami ehhez az étlhez elengedhetetlen.

1 kg csontos tarjĂĄt kisebb darabokra vĂĄgott és a csonttal egyĂźtt

1 fej hagymĂĄn és 

viszonylag sok sertés zsĂ­ron pĂĄrolta majd lesĂźtĂśtte. KĂśzben  ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2012/02/28/toro...