Tomika

2011-09-08

sponsored links


Hú de hosszúnak tûnik az az idõ, amióta  nem írtam bejegyzést. Most olyan, mintha visszacsöppentem volna az idõben 25 évet, újra pici gyerek van a háznál (az Unokám novemberben lesz 3 éves). Nagyon jó érzés. Ahogy már leírtam, eddig mindig a Szüleivel együtt volt nálunk nagyobbik Unokánk, most viszont egyedül van, úgyhogy az összes anyai feladat így most az enyém. Mert amikor az Anyukája is itt van, akkor nem akarja, hogy én öltöztessem, fürdessem, készítsem a kakaóját ilyesmit. De most én lettem az "Anyukája". Fantasztikus érzés. Imádni való ez a kicsi, annyit fejlõdött az elmúlt hónapokban, hogy az csoda. Hosszú mondatokban beszél, kérdez, mindent jól megjegyez, de néha huncutul ismételget mindent, mint egy kis papagáj. Imádom. Egy bánatom van, hogy nagyon kevés ételt szeret. Az Unokám, akinek bármit megfõznék, nem akar enni. Amúgy is vékony csontú, mint a Menyem (aki  a második gyerek után sincs több, mint 45 kiló), ehhez párosul egy olyan válogatósság, hogy kétségbe vagyok esve. Mit lehet egy ilyen gyerekkel csinálni, aki nem eszik fõzeléket, gyümölcsöt, és szinte semmit. Csirkelevest csigatésztával, (de se zöldség, se hús), tésztát, valamilyen szafttal,  ha nincs rajta hús, (mert ha húst talál kiköpi és nem eszik tovább), pirítóst, esetleg bundás kenyeret, kekszet, kakaót, túró rudit. Majd bele õrülök, hogy mit készítsek Neki, mert semmit nem akar ...

Folytats a blogon ... hzias2.blogspot.com/2011/09/tomika.html

sponsored links

Keres?s