A nap fĂťszere: "ÉletĂźnk minden mĂĄsodperce az univerzum Ăşj és egyedĂźlĂĄllĂł pillanata, egy pillanat, mely soha tĂśbbé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanĂ­tjuk gyermekeinket? Arra, hogy kettĂľ meg kettĂľ az négy, és PĂĄrizs FranciaorszĂĄg fĂľvĂĄrosa. Mikor tanĂ­tjuk meg Ăľket arra, hogy mik valĂłjĂĄban? MindegyikĂźknek azt kellene mondanunk: "Tudod, mi vagy te? Csoda. PĂĄratlan a magad nemében. Soha ezelĂľtt nem szĂźletett hozzĂĄd foghatĂł. CsodĂĄlatos a lĂĄbad, a karod, a mozgĂĄsod. Lehet belĂľled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bĂĄrmire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnĂľsz, tudsz-e majd ĂĄrtani valakinek, aki éppolyan csoda, akĂĄrcsak te magad?" Mindannyiunknak azon kell fĂĄradoznunk, hogy a vilĂĄgot gyermekeihez méltĂłvĂĄ tegyĂźk." Pablo Casalas

Kezd Ăşgy tĂťnni szĂĄmomra, hogy bĂĄjos orcĂĄmat a klasszikus ételek felé kezdem fordĂ­tani. Ami igen meglepĂľ fordulat fĂľzési szokĂĄsaimat tekintve, de ugyanakkor ĂśrĂśmmel tĂślt el. Olyan ételeket készĂ­tek mostanĂĄban, amik a gyerekkoromra emlékeztetnek, nagyi, anyu csinĂĄlta Ăľket régen. Nem kell agyturkĂĄsznak lenni ahhoz, hogy leszĂťrjem...azért ennek némi lélektani jelentĂľsége is van. De emellett meg tényleg ĂśrĂśmĂśt okoz, hogy "normĂĄlis", recept szerinti kajĂĄkat csinĂĄlok, megtervezem, hogy akkor mi is legyen az, és lelkesen nyugtĂĄzom, hogy bĂĄr nem pontosan olyan mint amit nagyi, vagy anyu...de erĂľsen megkĂśzelĂ­ti azt.

A mĂĄsik ilyen ĂśrĂśmĂśm, hogy az utĂłbbi idĂľben nem igazĂĄn foglalkozom azzal, hogy amit ...

Folytatás a blogon ... morzsoka.freeblog.hu/archives/2012/05...