Most akkor elmesélem életem egyik leghorrorisztikusabb tapasztalatĂĄt, és rĂśgtĂśn érthetĂľ lesz, hogy miért Ă­rom le szinte minden tojĂĄsétel utĂĄn, hogy én tulajdonképpen nem is eszem tojĂĄst... TizenhĂĄrom éves voltam és eldĂśntĂśttem, hogy itt az ideje a nyĂĄri pénzkeresetnek. OsztĂĄlytĂĄrsak hoztĂĄk az infĂłt, hogy a helyi baromfifeldolgozĂł vĂĄllalat felvesz diĂĄkokat nyĂĄrra. VégĂźl két hétig tĂźndĂśkĂśltem ezen a helyen, és ennek a felét a tojĂĄsverĂľ nevĂť helyen tĂśltĂśttem. A diĂĄkoknak fel kellett ĂźtniĂźk egyenként a raktĂĄrakban felhalmozĂłdott rengeteg tojĂĄst, amibĂľl tojĂĄspor készĂźlt. Ki tudja, miĂłta Ăľrizték ott a tojĂĄsokat. A technolĂłgia az volt, hogy ĂĄllt elĂľttĂźnk hĂĄrom bĂśgre. Az elsĂľ felett felĂźtĂśttĂźk a tojĂĄst. Ha jĂł volt, ment a jobboldali bĂśgrébe, ha rossz, a baloldaliba. A teli bĂśgrét azutĂĄn egy vĂśdĂśrbe ĂśntĂśttĂźk, és egy vĂśdĂśrért kaptunk egy piros zsetont. MĂĄr nem emlékszem, mennyi volt a norma, de személyenként hĂşsz zsetont biztos Ăśssze kellett gyĂťjteni egy nap. A baj az volt, hogy a romlott tojĂĄsok mind megakasztottĂĄk a folyamatot. Mert ha bĂĄrki talĂĄlt egy romlott tojĂĄst, annak a szaga azonnal az egész helyiséget betĂśltĂśtte, és még a nyolcadik ĂłrĂĄban is meglepetésként hatott. Nem beszélve a fekete, a zĂśldesen folyĂł, és fehéren zavaros tojĂĄsbelsĂľkrĂľl, valamint a majdnem teljesen kifejlett véres kiscsirkékrĂľl. SzĂłval megkĂśnnyebĂźltem, mikor ĂĄthelyeztek a csomagolĂłba, ahol a szalag mellett egy fémlap segĂ­tségével dugdostam be a csirkék zacskĂłjĂĄba a cĂ­mkéket, gyakorlatilag két rĂśvid szĂźnetet leszĂĄmĂ­tva megĂĄllĂĄs nélkĂźl. SzĂłval nem igazĂĄn kapkodok a tojĂĄsételekért, és bĂĄrmihez is hasznĂĄlok tojĂĄst mindig elĂľbb felĂźtĂśm egy kis tĂĄlba. Néha azért elcsĂĄbulok én is, bĂĄr két tojĂĄsnĂĄl sohasem tĂśbbre.

PéldĂĄul az Ăşj ramekinjeimben sĂźtĂśttem tojĂĄst Ăşgy hogy a tĂĄlakat kivajaztam, kibéleltem ...

Folytatás a blogon ... ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/201...