Tiszta szerencse - Sevilla, 1. nap, de már a vége

2012-10-30

sponsored links



- Igaz, hogy törés, de nagyon szerencsés - közölte velem a traumatológus orvos, bizonyos Pedro, aki kivételesen jól beszélt angolul. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha például elmozdul a csont, de ez nem történt meg. Éppen ezért be sem gipszelik a kezem, mondta, csupán betekerik rugalmas pólyával, és rögzítik egy afféle karfelkötõ alkalmatossággal. Aztán majd ha hazamegyek, azért otthon is nézessem meg. Meg ha váratlanul nagy fájdalom jelentkezne, akkor is.
Amíg a papírjaimra vártunk, a másik rendelõbõl ötven körüli férfi lépett ki bekötözött kézzel, angolul beszélt; kísérõje lehetett úgy hatvanöt.
- Szintén turisták? - szólítottam meg õket bátran, olyan jó érzés volt, hogy végre valakikkel társaloghatunk, még ha nem is bírjuk a nyelvüket tökéletesen.
- Igen - mondták õk is felderült arccal, láthatóan örülve annak, hogy értjük egymást, noha anyanyelvük gyakorlatilag világnyelv. Spanyolországban ez máshogy van. Itt úgy látszik, szintén olvasták Efrájim Kishon A tengeribeteg bálna címû kötetét, amelynek elsõ fejezetében a bölcs zsidó, bizonyos Lipsicz kimondja az utazók alaptörvényét: habogjon a másik! Ha Angliában vagy, beszélj németül, ha Franciaországban, akkor angolul, de véletlenül se szólalj meg az ország nyelvén. Kínlódjanak csak õk. Nos, a spanyolok a Lipsicz-törvényt alkalmazták saját országukban, tökélyre is fejlesztették; amennyiben észlelik, hogy nem érted a spanyol nyelvet, mondandójukat újra elismétlik, másodszorra kicsit lassabban, tagoltabban, és jobban artikulálva. De eszük ágában sincs más nyelven próbálkozni.
A szomszédos rendelõbõl kilépõ két fickó ír volt. Amint kiderült, este, vacsoránál lezuhant az üvegasztal lapja, valahogy ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s