Thaiföldet a konyhámba
sponsored links
Akkor most következzen egy olyan leves, ami a kedvencünkké vált. A gond csak az vele, hogy trenírozni kell magam lelkileg, hogy nekiálljak. No nem azért, mert bonyolult. Hanem... hát... ízlések és pofonok... Szóval a nyers hússal, májjal nincs bajom. De a garnélarák tápcsatornájának kibüvölése, na az, úgy gondolom, a konyhai tûrõképességem jelenlegi határa.
Annyira azért nem vészesen gusztustalan, fõleg ha finom friss a rák, de azért nem is egy álom azt a kis nyúlványt kiküzdeni... Arról nem is beszélve, hogy macerás, ráadásul még a kezem is bûzlik tõle egy jó darabig.
Mindezek ellenére, MEGÉRI! A lustábbak és finnyásabbak meg vegyek pucolt fagyasztott rákot, és akkor ez a probléma automatice megoldódik. :)
Én ugyan sosem jártam még Thaiföldön, így nem tudom hitelesen állítani, mi az igazi ázsiai-thai ízvilág, de szerencsésebb Uramparancoslóm végig rambózta hátizsákkal azt a vidéket, szóval, hinnem kell neki, mikor azt mondta, hogy a leves íze tényleg egészen olyan, mint az ottani leveseké. Szóval, büszke lehetek magamra. Remek! De nem ez érdekel igazán, hanem hogy finom. Nagyon finom. Hiába, én imádom az ázsai ízeket, legyen szó indiairól, kínairól vagy épp thairól.
Szójaszószt ma már rengeteg helyen kapni, rákot is a fagyasztópultból, a szûk keresztmetszet a halszósz. Én Angliából hoztam az enyémet - no nem, nem ezért mentem oda -, de ázsiai boltokban biztos lehet itthon is kapni.
Thai gyömbéres tésztaleves garnélával ...