Teás - avokádós zabkeksz
sponsored links
Ki kell pihennem a karácsonyt.
Van, aki egy wellnesshétvégével teszi mindezt, én leginkább az anatómiafüzetemmel. De aggodalomra nincs ok, kikapcsolódásként elõkerül néha a szövettankönyv is.
Bár a gondolat megfogalmazódásakor elsõsorban az étkezés részére gondoltam (a testem sikítozik a sós és/vagy könnyû dolgok után), jobban megnézve ez tágabban is értelmezhetõ.
Mert valljuk be: a készülõdés fárasztó.
Na nem nekem (mivel tudtam, hogy igen elfoglalt leszek a véghajrában, már jó elõre elintéztem mindent), de volt alkalmam végignézni kisöcsém kálváriáját. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy szegény erõsen megkínlódott az ajándékokkal. Minden reggel levonult a garázsba, hogy elkészítse az aznap átadandó adagot: fúrt, faragott, kopácsolt egész délelõtt, így a kis meglepetések még egy vigyázz, még nem száradt meg a festék/ragasztó típusú mondat kíséretében kerültek átadásra.
Az én ajándékom lett készen talán egyedül idõben, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban találta ki. Vagyis... ez egy külön történet, de annyira aranyos, és szívmelengetõ (legalábbis számomra), hogy muszáj elmesélnem.
Az egyik hétvégén este jó szokásom szerint Marci szobájában tanultam, amikor valahogyan elõkerült a bögremelegítõs téma. Már igen régóta nézegettem mindenfelé irigykedve vágyakozva, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol lehet ilyent vásárolni. (Na nem mintha megszakadtam volna a kutatásban...) Azonban jött a füles: Butlers! Gyorsan rá is kerestem az internetes áruházukban, és valóban, szerepelt a kínálatban. Bögremelegítõ. Piros.
Piros?! Mi az, hogy piros? Én fehéret szeretnék!!! Ráadásul bögréstül kell megvenni? Mi a fenének? Annyi bögrénk van, mint a szemét...
Marci csendesen végighallgatta az okfejtésem, majd kérte, hogy mutassak neki egy képet. Hogy õ majd ...