Termék tesztelése - feleségem reakciója
sponsored links
Termék tesztelése - feleségem reakciója
Egy neves magyar cég megkért, hogy legújabb terméküket teszteljem, s írjam meg nekik véleményemet - még a termék magyarországi bevezetése elõtt - de legnagyobb sajnálatomra a blogomon nem írhatok errõl.Ezt azért is sajnálom, hiszen egy gasztroblog írójaként szívesen beszámoltam volna errõl a termékrõl, annál is inkább, mivel az eredeti terméket már évtizedek óta ismerem és kedvelem.
Így csak a semleges csomagolást tudom megmutatni. A csomag tartalmát majd nagy élvezettel fogom elfogyasztani.
A dolog árnyékoldala, hogy drága feleségem nem hagyta ki, hogy ismételten - immár sokadszor - ne gúnyolódjon gasztrobloggoló tevékenységem felett, megjegyezvén gúnyosan, fröcskölve, hogy én nem vagyok chéf (soha nem is állítottam, hogy az vagyok, csupán a Hobbychef nicknevet használom), s amit én kotyvasztok az sz@r, s már a bûze is halálos. Ezt demonstrálandó, amikor melegítettem a mai ebédemet, el kezdett rikácsolni, hogy fúj, s kinyitotta az összes ablakot.
Amikor leesett a cseresznyefáról, s eltörte több bordáját, sírva kérte, hogy ne hagyjam a kórházban. Én akkor saját felelõsségemre hazahoztam, egy hónapig ápoltam Akkor semmi gond nem volt a fõztömmel, minden kritika nélkül megevett mindent.
Én soha nem tettem szóvá, amikor késõ este fokhagymás ételeket fõzött, vagy odaégetett valamit (ami elég sûrûn elõfordult, már több edényt dobott ki), õ meg örökösen b@sztat. Egyszerûen nem tudom megérteni a lelkivilágát. Nemhogy örülne, hogy rám nem kell fõznie, fizetem a ház teljes rezsijét, még a telefonszámláját is, 36 éve nem kellett dolgoznia, amióta együtt vagyunk tejben.vajban fürösztettem, mindent megadtam neki, anyagi jólétben élt, s elvittem magammal számos országba.
S most azt hányja a szememre, amikor ezer nyavalyától szenvedek, lassan már járni is alig tudok, hogy nem végzek fizikai munkát a ház körül.
Lassan már minden örömöm az, hogy ezt a blogot írhatom.
Az eszem megáll. Hogy lehet valakiben ennyi gyûlölet, s miért?.
Jó, tudom, nem kellet volna ezt a bejegyzést megírni. De, szétvet a düh és a tehetetlenség, muszáj volt kiadni magamból, különben megbolondultam volna.
Nagyon kérem a kedves látogatókat, hogy a szánakozó, vagy elítélõ kommentektõl kíméljenek meg. Ezeket amúgy is kki fogom moderálni.