Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Teotihuacan - egy gyerekkori álom megvalósulása
sponsored links
Csütörtök este 8 óra után érkezünk Pueblába (mexikói idõ szerint), Ti ilyenkor már javában durmoltok otthon -ezt még mindig nehéz megszokni. Nekiállnék írni - mert egy olyan élményen vagyunk túl, amit mindenképpen jó lesz megosztani Veletek. A "hazaérkezés" után megittunk Eszterrel egy-két tequillát - és gyorsan végig futottuk az elkészült mai képeket. Az italozás nem volt öncélú, Nõnap és Zoltán nap volt ma a porondon - rengetegen írtatok rám, köszöntöttetek - de mi napközben épp a Kígyó Istennel randevúztunk Teotihuacan-ban - így csak estére maradt idõ egy kis szolid mulatozásra. Este még nekiálltam rendezni a fotókat - de olyan szinten elfáradtunk, hogy 10 órakor fellõttük a pizsiket, ágyba bújunk.
....
Péntek hajnal van, Eszti még alszik - én pedig mesélek a tegnapi napról
Amikor felkeltünk, készítettünk két-két szendvicset - majd megreggeliztünk, mert tudtuk, hogy komoly séta vár reánk, és kell a kalória. A szendvicseket nem smucigságból gyártottuk le, hanem azért, mert ezen a több ezer hektáros területen sok mindent lehet kapni, de kaját és vizet vagy üdítõt nem. Így klasszul elõkészültünk, vettünk még magunkhoz szendvicseket, vizet, fotós cuccot - és bevágtuk magunkat a kis Hyundai i10-be.
A cél a Mexikóvárostól északkeletre fekvõ Teotichuacan terület, amely Pueblától 137 km-re fekszik. Megint nem leszek idegenvezetõ - ha érdekel minden pontos részlet, akkor arra itt az internet vagy a rengeteg útleírás, útikönyv - a lényeg az, hogy két jelentõsebb piramis ( Nap- és Hold-piramis ) uralja a terület nagy részét, a másik oldalon pedig a Tollas Kígyó temploma húzódik, amelyeket összeköt egy csomó szertartásra használt kisebb piramis/épület illetve a Holtak útja. Nekem gyerekkori álmom volt az, hogy egyszer eljuthassak Mexikóba - és láthassam valamelyik azték vagy maya piramist - ami most végre megvalósulhatott.
Tehát belevetettük magunkat a mexikói autós társasjátékba, ami arról szól, hogy kit tud kevesebb irányjelzéssel, minél gyorsabban eljutni A-ból B-be - amit szép lassan egyre jobban sikerül meg is szoknom. Egy biztos, hogy nagyon deffenzíven kell hozzáállni az itteni közlekedéshez, vagyis ha megy elõtted egy autó, akkor az bármikor fordulhat jobbra, vagy balra, vagy akár meg is állhat - a többi közlekedõ pedig ugyanezt szintén fontolgatja a fejében, vagyis egy sok ismeretlenes egyenlet a napi közlekedés. Szóval nem olyan nagy para, csak észen kell lenni.
Az autópálya fizetõs, idõnként fel tûnik egy-egy kapu, ahol készpénzben rójuk le a hálánkat - nekünk talán 200 pesó alatti összeg volt erre az útra a tarifa. Az út helyenként teljesen jó, helyenként csapnivaló - és egy ilyen kis kerekû, kis súlyú autónak elég pattogós tud lenni az aszfalt - de az ember szemét leköti a csomó csõrös, régi amerikai kamion, egy csomó buherált teherautó csoda - na meg az idõnként a leálló sávba szembe kerekezõ kerékpáros. Nem elírás, egy csomóan simán tekergetnek az autópályán, de láttunk éppen a pályára készülõ tehéncsordát is - vagyis nagyon észen kell lenni...
A napokban az egyik barátom rákérdezett, hogy hány méter magasan vagyunk - és én csak sejtettem, hogy 2.000 méter felett - de ma letöltöttem egy applikációt, ami pont ezt mutatja. Szóval útközben be-be kapcsoltuk, és az autópálya egy szakaszán 2.700 m magasan voltunk. Akinek ez nem sokat mond, annak csak annyi összehasonlítást tudnék adni, hogy egy jobb sípálya 2.000 - 2.400 m magasan fekszik. És itt nálunk most nem sok hó van. ( Finoman megint sikerült le is pörkölõdni, mert itt már a nap is sokkal erõsebb, úgyhogy jobban oda kellene figyelni. )
Tehát letudtuk a távot, kicsit kavarogtunk, mert a Waze és a táblák egymásnak ellentmondtak - de csak megtaláltuk az 1-es kaput. Mi azért parkoltunk le ide, mert szerettük volna felépíteni a sétát, vagyis az volt a cél, hogy elõször a Tollas Kígyó templom lesz a látnivaló, majd a Nap-piramis következik - a végcél pedig a Hold piramis lesz. Így egy fokozatosságot lehet felépíteni a látnivalókban - de hozzá teszem, ez a leghosszabb séta így. 2 x 4 km-es terület + minimum 3 megmászandó piramis = estére nem kell altatni senkit sem. Ja és ezt 27-28 fokban, árnyék nélkül. Ez a tegnapi matek...
Annyi azért fontos, hogy nagyon spirituális a hely. Ismertek sokan, nem vagyok egy vallási fanatista - és akkor még finoman fogalmaztam -, de ezt a helyet komolyan átjárja valami megfoghatatlan. A köveken sétálva, a piramisokon felmászva az a rengeteg szenvedés, izzadás és vér járja át az ember lelkét, ami azért kellett - hogy mi itt lehessünk. Az, hogy egykoron itt 170.000 ember élt, nevelte a gyermekeit, próbált fejlõdni, továbblépni - és ehhez egy ilyen érdekes helyen és kultúrában kellett helytállnia - nos ez lenyûgözõ. Szóval nagyon lelkizõs hely, ha leül az ember egy kis árnyékba, és próbál elvonatkoztatni a sok turistától, az idesegítõ, szombrérós árusoktól - nos akkor komolyan át lehet szellemülni. Mondom, nem semmi hely...
Nos jöjjenek a képek:
Több képet nem akartam feltenni, mert azt hiszem, ezek nagyon kifejezik a helyet. A méreteket sajnos ezek a fotók sem tudják behozni - õszintén lenyûgözõ ez az élmény. Nincs és nem is volt bakancslistám, de ha lenne, akkor a piros ceruzával már húznám is ki ezt a sort.
Ma indulunk Oaxaca-ba, ami Pueblától 339 km-re van - és az elmondások szerint egy csodaszép város. Szóval reggelizünk - és suhanunk le délre.
