Én mindig irigylem NigellĂĄt (a bujĂĄt), vagy Jamet (a pĂśszefiĂşt) amikor felver egy doboz tejszĂ­nt, és gyakorlatilag alig valamit hozzĂĄtéve kész is a desszert. BĂĄrki utĂĄnozhatja Ăľket, csak az a probléma, hogy nincs olyan tejszĂ­nĂźnk, mint nekik, Ă­gy a végeredmény sem lesz ugyanaz.

Kevéssé kĂśltĂľien tulajdonképpen értékelhetetlen, még gyakorlatiasabban megfogalmazva semmilyenek a mi tejszĂ­nĂźnkbĂľl készĂ­tett felvert habok. ArrĂłl , hogy mennyire esetleges az, hogy fel lehet e verni nem is beszélek, arrĂłl pedig végképp nem sĂ­rnék, hogy meddig marad kemény, és, hogy mit lehet belekeverni, amit elbĂ­r anélkĂźl, hogy az ĂĄllaga, a szerkezete megvĂĄltozna. A folyadékok egyenesen reménytelenek a sajĂĄt tapasztalatim szerint. HĂĄt Ă­gy van az, hogy néma ĂĄhĂ­tattal szemlélem a mĂĄgusokat, amint a tejszĂ­nbĂľl, és két szem gyĂźmĂślcsbĂľl desszertet rittyentenek hĂĄrom és fél perc alatt, ami tartalmas, szép, és egyszerĂťségĂźk ellenére ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2013/09/06/tej...