Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tejbegríz torta
sponsored links
A világ legegyszerûbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.
Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elõ, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyûlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környezõ 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnõtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük õket leválni és volt is igényük erre. A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környezõ 3 szoba ajtaja zárva van. Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét fõzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy õ meg idõnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elõ a tetõtérbõl, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellõképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, fõleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az idõnkbõl egy közös ünnepi reggelire (aztán ebéd elõtt máris megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.
A torta egy egyszerû tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben fõtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.
Hozzávalók (a tortaforma átmérõje 26 cm):
az alap:
Egy sütõpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.
Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.
A harmadik réteghez elõször a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékbõl jó kemény habot vertem.
A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besûrûsödött, levettem a tûzról, és a forró pudingba egy habverõvel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.
Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihûlt és szeletelhetõvé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.
Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elõ, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyûlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környezõ 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnõtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük õket leválni és volt is igényük erre. A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környezõ 3 szoba ajtaja zárva van. Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét fõzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy õ meg idõnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elõ a tetõtérbõl, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellõképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, fõleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az idõnkbõl egy közös ünnepi reggelire (aztán ebéd elõtt máris megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.
A torta egy egyszerû tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben fõtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.
Hozzávalók (a tortaforma átmérõje 26 cm):
az alap:
- 4 evõkanálnyi kristálycukor
- 1 liter tej
- 15 evõkanálnyi búzadara
- pár kanálnyi kristálycukor
- kevés vanília
- 4-5 dkg-nyi vaj
- 3 közepes nagyságú õszibarack
- 1 marék szeder
- 7 dl tej
- 2 zacskó tejszín ízû pudingpor
- 6-7 evõkanálnyi kristálycukor
- 2 db tojás
Egy sütõpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.
Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.
A harmadik réteghez elõször a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékbõl jó kemény habot vertem.
A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besûrûsödött, levettem a tûzról, és a forró pudingba egy habverõvel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.
Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihûlt és szeletelhetõvé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.
