Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tatárbifsztek
sponsored links
A több mint két évtizede letûnt Ceausescu-korban nem volt könnyû dolga a háziasszonyoknak vagy a fejüket fõzésre adó férfiembereknek. Internet még nem volt, a határon problémás volt behozni nyomtatott anyagokat - megesett, hogy az RKP testvérpártjának lapját, a történetesen csomagolásra használt Népszabadságot is elvették egyik ismerõsömtõl a román vámosok - az ember kénytelen volt a saját fantáziáján túl arra hagyatkozni, amit a felmenõktõl tanult, s amit a néhány hozzáférhetõ szakácskönyvbõl meríteni tudott. S akkor még nem említettem az alapanyag-problémákat. Viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, mert a gasztronómia iránt fogékony és nyitott családba születtem, s már a nyolcvanas évek elején otthon megtudhattam, milyen a pizza, a fondue vagy a tatárbifsztek, mely jelen írás tárgya. Annak idején a tatárt úgy készítettük, ahogy az mindmáig dívik a fõsodratú éttermekben: a finomra darált húspogácsa (marhabélszín vagy hátszín) közepén kis mélyedésben tojássárgája, körülötte csíkokban a fûszerek. Hogy mustárt és ketchupot használtunk-e, arra õszintén szólva már nem emlékszem, vajat igen, ha volt. A nyers hús végül is egy semleges ízû szubsztancia, inkább csak az étel állagához járul hozzá, no meg a fûszerek ...