Tarhonyás hús

2012-06-11

sponsored links



Közös életünk hajnalán az én drágám megígértette velem, hogy soha nem készítek neki tarhonyát. Azt a sörét-szerût - amit egyébként én szeretek. Mit meg nem tesz az ember a szerelméért, lemondtam a sörétes "targonyáról", és a házit is csak egyszer próbáltam meg, sok évvel ezelõtt. Nem emlékeztem rá, milyen reakció fogadta.
Mai tanácstalanságomban, hogy mi is legyen az ebéd, miután szert tettem fél kiló csirke felsõcomb-filére, egyszer csak észrevettem az üzletben a tarhonyát. A házit.
Nahát, gondoltam, megpróbálom.
Tarhonyás hús lesz. Egyszerû, nagyszerû. Elvégre, maholnap tizenhét éve vagyunk házasok, nagyobb dolgokat is túléltünk már együtt, majd átsegítem az én drágámat a tarhonya okozta megrázkódtatáson, amennyiben sokkoló lesz számára - rám számíthat.
Fel is aprítottam két fej hagymát, kis libazsíron megpirítottam, közben felkockáztam a húst, a hagymára dobtam, fehéredésig kevergettem, tettem rá három teáskanál pirospaprikát, felengedtem annyi vízzel, amennyi bõven ellepte, adtam bele babérlevelet, õrölt köményt, sót, borsot, egy szem paradicsomot, egy paprikát, csak az íze kedvéért - és fedõ nélkül fõztem.
Másik edényt vettem elõ, libazsír bele, amikor felforrósodott, rádobtam a ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s