Talány

2011-11-04

sponsored links

Még nem áradoztam komolyabban új lakóhelyünkrõl, de itt lakásunk minden percét élvezem. A Keszthely és Vonyarcvashegy közötti útvonalon helyezkednek el kedvenc boltjaim, így mostanában, miután reggel elszállítottuk a gyerekeket az iskolába, hazafelé egyszerûen csak beugrok a gyenesdiási sarki kisboltba zöldségért, pékáruért, felvágottért, majd a vonyarci henteshez húsért, ha kell.
Szeretem, hogy megismernek, köszönnek, ajánlják, ha friss valami, és azonnal jelzik, ha inkább nem kéne megvennem azt a bizonyos árut. És a vevõk! Beszélgetnek, hisz egy faluban községben laknak, ismerik egymást.
Legutóbb a hentesnél, a mögöttem sorban álló ötvenes férfi mellém lépett, és megkocogtatta az elõttem álló hetvenes néni vállát.
- Margitka...! - mire a néni hátrafordult:
- Nahát, Béluskám!!! Ezer éve nem láttalak! És mekkora lányod van már! - nézett rám egyik ámulatból a másikba esve.
- Nem vagyok a lánya - mosolyogtam zavartan. Erre a néni ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s