Takart .... azaz a töltött káposzta.... cserépedényben
sponsored links
A felvidéki Dédiék mindig így nevezték a töltött káposztát ... a takart....
Logikus is, hiszen takarva volt a töltelék káposztalevélbe.
Õ maga savanyította a fejes és szálas káposztát hozzá, ha véletlenül már nem volt savanyított káposztafeje, akkor édeskáposzta leveleit forrázta le hozzá, mert takaratlanul náluk nem volt káposztaétel.
Maga darálta le a húst is hozzá, mert volt a disznóvágásokból, mindig kukoricadarával keverte be a tölteléket rizs helyett, a rizs drága portéka volt akkoriban, nem költöttek rá.
Kukoricát meg termeltek egyébként is az állatok miatt.
Mindig rakott a töltelékhez egészen apró kockákra vágott sima füstölt szalonnát, attól olyan jó ízes, szaftos volt a töltelék, hogy csak na.
Tojást viszont soha, az megint csak drága dolog volt, tojtak a tyúkok, de beosztással kellett lenni.
Csak olyasmi került, kerülhetett az asztalra amit õk maguk termeltek a földjükön, állatok amiket õk maguk tartottak, etettek és vágtak le, zöldségek, gyümölcsök, amiket õk vetettek, ültettek és õ maga rakott el, fõzött be.
Dédimama nagyon spórolós asszony volt, megnézte mire adja ki azt a kevés pénzt ami volt ...