Na ez is bizergĂĄlta mĂĄr egy ideje a fantĂĄziĂĄmat. Nem is tudom mikor jĂśtt elĂľszĂśr elĂľ, de nem most volt, az biztos. Most annyi tĂśrtént megint hogy mĂşlthéten eccer csak beĂźtĂśtt, onnantĂłl mĂĄr csak azt mondogattam magamban hogy "Tafelspitz". Lehet el kéne mennem orvoshoz. De mindegy, nemis az a lényeg, hanem az étek (muha :)

Ez nevezetesen marha, megfĂľzve, zĂśldségekkel, ha esetleg valaki nem vĂĄgnĂĄ. Így mĂĄr nem is tĂťnik akkor extrĂĄnak, ugye?  Ha jobban belegondolok tulajdonképpen egész gyerekkoromban Tafelspitzet ettĂźnk, csak néha nem marhĂĄbĂłl, hanem bĂĄrmi mĂĄsbĂłl, ami a levesbĂľl maradt. Mindig mustĂĄrral, hidegen, fehérkenyérrel. Na, Ă­gy mĂĄr azért biztos sok mindenkinek beugrik.

De, hogy ne kicsinyĂ­tsĂźk azért annyira le az étket, a Tafelspitz ha jĂłl tévedek csakis marhĂĄbĂłl az igazi, méghozzĂĄ a fartĂľbĂľl. - Annak is a vége tĂĄn, de ezt mĂĄr inkĂĄbb kérdezem mint mondom. Ami lentebb lĂĄtszik az sajnos nem a vége, viszont annĂĄl jobban néz ki.

Amit nem nagyon vagdosunk sehogysem, hanem szépen hagyunk egyben megfĂľni. ElĂľtte persze kĂśrbepirĂ­tjuk. Ne hideg vĂ­zbe tegyĂźk fel, mert az ĂĄllĂ­tĂłlag nem tesz jĂłt neki, és ki se vegyĂźk ha ...

Folytatás a blogon ... fast-food.blog.hu/2012/05/14/tafelspi...